Idézetek a szerelmi csalódásról
Csalfa voltál, s úgy játszottál Repestem, ha hozzám szóltál Néma fák közt átkaroltál Édes reménnyel itattál.
Forró szellő borzolja a fákat, Forró szél fúj az út mentén. Hallottam a hangod, és tudtam, Meg fogsz égetni, Megégeted a szívem.
Téged, nem mást, nem magamat szerettem e szerelemben. Érted odaadtam halálom békéjét, életemet. Hogy rontottad meg tisztaságomat? Hogy lett sárrá, mi kristályragyogás volt? Mikor lettem gyilkos, ki egykor áldozat?
Nincs viccesebb egy megtört szívnél, így látja mindenki, kivéve a megtört szív gazdáját.
- Olyan hülyének érzem magam! - Nincs miért szégyenkezned. Örülj, hogy tiszta szívből tudtál szeretni valakit. Nagyon sok embernek nem adatik meg ez a lehetőség. Csak nő, nő bennük az érzés, és alig várják, hogy rázúdítsák valakire. Ne hidd, hogy ezek után nem leszel képes mást szeretni.
Lángba mártottad életem, s most jégbe dermedt pusztába veted. Te - ezt vétetted ellenem! Szerelmem, én - mit vétettem neked?
Ha megharagszanak valamiért életük párjára, lehetőleg ne szóljanak róla a barátnőiknek. Mert ha önök meg is bocsátanak a pasinak, ők nem felednek. Helyette azt tudom ajánlani, hogy panaszkodjanak rá a családjának. Hiszen ők már kiismerték a negatív oldalát, az önzőségét, az éretlenségét, tehát nem önök engedik ki a szellemet a palackból.
A szerelem nem ismer korlátokat. Csak egyvalami képes felülmúlni: a gyűlölet.
A szerelmedtől lettem ilyen, Pont ilyen semmilyen, Renden kívüli rang, Kórusban hamis hang.
Tegnap óta minden más lett, mi addig volt; Nehezebb már, pedig kisebb a súly. A kapuban tétován megállok még, Mintha hinném, hogy felderül, S nem rám zuhan újból az ég.
Eljön az a pillanat, amikor már nem tudjuk kicsiholni magunkból a szerelem érzéseit. Csak a tragikum marad. Hogy valakiért vagy valamiért éljünk, elveszti az értelmét. Értelmet csak abban a gondolatban találunk, hogy meghaljunk valamiért.
Mi kormányozza a szívet? A szerelem? Mi sem bizonytalanabb. Azt lehet tudni, milyen szenvedni a szerelemtől, de azt nem, mi a szerelem. Most megfosztottság, megbánás, üres kéz. Szárnyaszegett lettem; a szorongás maradt nekem. Pokol, ahol minden a mennyre emlékeztet. Mégis pokol. Ami ürességet támaszt bennem, azt életnek hívom és szerelemnek. Kezdet, erőszak, szakítás, világa hunyt, megszakadt szív, sós ízű könny, sós ízű szerelem.
Élesek az összetört szív nyilai.
Én nem hiszek a nagy fájdalmakban, nagy megbánásokban, mély emlékekben. Minden elmúlik, még a nagy szerelmek is. Ez a szomorú és egyben ez a magával ragadó az életben. Csak egyfajta életszemléletről beszélhetünk, mely feltámad időnként bennünk. Ezért jó, ha mégis volt egy nagy szerelmünk, valami szerencsétlen szenvedélyünk. Ez legalább alibit jelent az oktalan reménytelenségben, amely megöl minket.
Ó szerelem, segíts hát megint A sors szomorú cselszövéseit Darabokra zúzni, s aztán Újragyúrni vágyam szerint!
Facebook
Pinterest