Idézetek a szerelmi csalódásról
Elkövettem egy hibát kamaszkoromban. Nem a megfelelő fiúba szerettem bele. Nem akarom, hogy veled is ez történjen. (...) Az nem lehet, hogy két ember ennyire szeresse egymást, és mégse legyenek jó pár. Te ne hibázz!
Csak egyetlen dolog kétségbeejtőbb, mint nem megtalálni a párunkat. A tény, hogy megtaláltuk, ám feltételezhető, hogy soha nem fogjuk ugyanazt jelenteni, mint ő nekünk.
Nincsen arra elképzelhető lehetőség, hogy én valaha még szerelemmel szeretni tudjak. Az én csalódásom több volt, mint csalódás. Az rémület volt és iszony. (...) A valóságos világban csak tengődöm és lézengek, ügyefogyottan, lázadozva, keserűn, egyedül. Nagyon egyedül. Sokkal magányosabban, mintha sohasem lett volna senkim, vagy mintha lett volna valaha igazán valakim.
Én, aki mindent feladtam volna, Te, akinek csak a játéka voltam. Ki tudja, mi igaz, és mi csak illúzió? Mi, akik elvesztünk a múltban. Hol keresselek? Nem tudom, hogy hol vagy... Ki dönti el, mi igaz, és mi csak illúzió? Én már biztosan nem.
A szerelem kész istencsapás az érző lélek számára. Hűtlen. Nem válogat. Szolgaság, fájdalom, árulás, harag jár a nyomában.
Sokáig boldog voltam én veled, De nem tart örökké semmilyen mágia, Ami megszületett, meg kell halnia.
A szerelem hirtelen öl, és nem hagy maga után bizonyítékot.
Sok év már eltelt, most jövök rá, most növök fel, és most esik le, már soha nem találok olyat, mint te, cseréltem az autóm egy biciklire. Mint Afrika nap nélkül, Ázsia rizs nélkül, a szél is elkerül, a fülemet fújja, és ugyanazt a dallamot suttogja, hogy hogy lehettem ekkora idióta.
Ha elküldtél két üzenetet és a másik nem válaszol, lépj tovább, vedd úgy, hogy nem érdekled. Ne feledd: lehetsz okos, csodálatos (...), és megfogadhatod minden tanácsomat, de így sem fog mindenki beléd szeretni. Ettől még ne veszítsd el az önbizalmad, mert mindenki szembesül elutasításokkal. Ha félreteszed az egódat, jót teszel magaddal. Olyan embert érdemelsz, akinek fontos, hogy valóban megismerjen téged.
Te lehetsz a legérettebb, leglédúsabb barack a világon, és mindig lesz olyan, aki nem szereti a barackot.
Az első szerelemnél talán csak az első szerelmi bánat fontosabb.
Óvd te is ezt az érzést, mert túl érzékeny ilyenkor minden, s egy rossz mozdulattal végzetes hibát követhetünk el, s csak évekkel később, mikor már régen elveszett, derül ki, hogy mennyire nem kellett volna elutasítani egy találkozót például, mennyire nem kellett volna azt a rossz mondatot megírni sms-ben, de akkor már késő.
A szerelmes szerelménél egyvalami erősebb: a szerelmes gyűlölete. Magában mindkettő gyógyíthatatlan sebeket okoz.
Ha puszta felindulásból akarunk felszámolni egy kapcsolatot, az olyan, mintha hirtelen a szívünk és a lelkünk mélyéről tépnénk fel valamit. Ez talán a legkegyetlenebb, legdurvább módja annak, hogy véget vessünk egy romantikus kapcsolatnak.
Az egyetlen módja annak, hogy túléld a bánatot, ha elveszítetted szerelmed figyelmét és vonzalmát, az, hogy ezt a vad és égető fájdalmat katalizátorként használod arra, hogy önmagadra ébredj, és motorként vigyen előre, hogy azzá légy, akivé lenni születtél.
Facebook
Pinterest