Idézetek a szerelmi csalódásról
Dehogy szeretlek! Nem szeretlek. Fénybe sem, árnyba sem követlek, meg sem kövezlek, meg sem látlak, látni sem, tudni sem kívánlak, szavad is szólhat bárki másnak, lényedből eltűnt a varázslat, tán nem is volt, csak képzelődtem, köd vagy! Maradj is köd a ködben.
Kire világít arcod csipkebokra? S ha látnálak is, mi maradt belőled, s belőlem mi? És abból, hogy szerettél? Csak a szavak, s a szégyen íze főleg. A lélek előbb rothad el a testnél.
De hova rejthetném a testem titkolni hogy te átkaroltad a lelkem hogy fertőtlenítsem amely nem tud nem tudni rólad csak a tárgyak törékenyek de tömör az emlékezet.
Mily szörnyű az a hazugság, amellyel valaki szerelmet hazudik... - s csak azért, hogy megejtsen, testileg meghódítson egy nőt... a lélekkel játszik, azt teszi tönkre... valami becseset sért, hogy olyasmit nyerjen, ami nem becses...
Mint régi kép, ha véletlen előkerül, emléked újra rám talált kegyetlenül. A sápadt fényben látom égő arcodat, megint úgy érzem, a szívem megszakad.
A hópehely tovább maradt hajában mint szerelmes szavaim gondolatai között.
A szerelmi csalódás égető fájdalmára bizonyosan a barátok közelsége a leghatásosabb orvosság.
Egyre megy, milyen szándékból, miért lett szívünkön, önszívünk ellen, a vétek, ha kívülünk nőtt, ha bennem, ha benned, mit ér latolni: ha mégis, ha mégsem, ha, oktalan, megmárt a szenvedésben, ha két önzés egymásnak szegülése foglalja el helyét a szerelemnek?
Lehet, csak a hibátlan testedet szerettem, s föltárult, elengedett szépséged gyújtottam ki a szilaj szenvedély képzelt lángcsóváival? Lehet, hűséged, vadságod csupa varázsolt rongy volt, festett glória: én rádbűvöltem rajongón - te csak eltűrted jámbor hóbortjaimat? Lehet, hogy így volt. Akkor is neked köszönök mindent - s elvégeztetett. Fönntart még a tőled vett lendület. Már semmi sem leszek tenélküled.
Emlékszel-e még a szerelemre, mitől részeg voltál s az öröm dalait énekelted és énrám emlékszel-e ezen a reménytelen órán? Mért is üzenek és miért is kérdezek tőled álommadaram lábaid előtt fekszik holtan vér és hamu felhőzi énekét.
Nem gondolhatod komolyan, hogy megúszhatod a csalódásokat. Nem bujkálhatsz a szerelem elől egész életedben, csak mert lehet, hogy nem jön be, vagy esetleg padlóra küld, az élet nem így működik...
Minden lány új kihívás a számára, egy gyors kaland, tapasztalatgyűjtés. Csábítóként diadalmaskodott. Nem törődött a történet végével, vagy akár a közepével - csak az elejével. És mint az összes többi liba, én is elkövettem azt az óriási hibát, hogy beleszerettem - ő pedig abban a pillanatban lelépett.
Miért gondolta mindenki, hogy nekem új pasi kell? Nekem ugyan nem kell. Egy életre elég volt az eddigiekből is. Az egyetlen dolog, amire egy pasi jó, az az, hogy összetörje a szíved.
Lelke akartam lenni, s bolondja lettem Mert bolondul, mert őrülten szerettem. Nem haltam utána, mint Cleopátra, Csak eltemettem.
Darabokra tört a lelkem, és minden egyes szilánk fájó sebet ejtett, amelyek még ma is sajognak, ha erre az estére gondolok.
Facebook
Pinterest