Lator László

Az, hogy egyszerűen tudjon írni az ember, bátorság kérdése is, mert nagyon könnyen le lehet bukni, ha ellenben bonyolult fogalmi és elméleti nyelvvel bástyázza körül a mondandóját, könnyen elbújik benne a hülyeség.

A semmivel naponta szembenézek. Didergő meztelen szivem nem védi rég igézet. Ember vagyok. Szem és tudat, ki lát, hall, érez, eszmél. Tudom, hogy sokkal boldogabb, ha együgyűbb lehetnék. Légy ölelő part, menedék veszendő életemben, kevés, ha nem lehetsz elég, de mégse hagyj el engem.

Az ember addig él amíg tartaléka marad a hitre míg fel nem éli érveit meghajszolva és bekerítve.

Az emberség - ugyan hányunkban ég szellem, tisztesség s más efféle szesz? A tülekvők közt egy-kettő akad, aki nemünk nevére érdemes.
A többi? Él, s már itt a föld szinén vagy majd alatta undokká rohad. S még jó, ha csak magában céltalan az élete, s nem ölt meg másokat.

Ha nem lakna lélek vagy elme, ha nem szaggatna annyi kétség, ha nem várnám mindig hiába a bizonyosság illetését -
Ha egylényegű s zárt lehetnék és hézagtalan, mint a szikla, egyetlen és külön világ a mindenségből kiszakítva -

Az ismeretlen nagy hegyekre hideg homályt áraszt a katlan. A forrás tükre összetört, hajdani arcunk láthatatlan.
Koloncokat hordok magamban. Mit tegyek a lidércek ellen? Sápadt arccal sovány halottak járkálnak emlékezetemben.

Sokféle volt és kísértő az Éden. Zengett-zúgott szép fáival köröttem az érthetetlen isten tenyerében.
Hogy szerettem, nagy ég, ó, hogy szerettem!
Telhetetlenül, kétségbeesetten, mennyi gyönyörrel, kínnal, könnyel szerelmünk hosszú lángjában mi ketten!
Úgy látszik, bűnbe estem.

Egyre megy, milyen szándékból, miért lett szívünkön, önszívünk ellen, a vétek, ha kívülünk nőtt, ha bennem, ha benned, mit ér latolni: ha mégis, ha mégsem, ha, oktalan, megmárt a szenvedésben, ha két önzés egymásnak szegülése foglalja el helyét a szerelemnek?

S hogy ott álltunk az elhagyott paradicsomban társak, szerettem volna szólni, hogy nincs hozzád joga másnak.
De hallgattam. Vad kényszerek szétágazó húzása tép. Rossz nélküled. De meglehet, ha volnál, nem volnál elég.