Imre Flóra
1961 — magyar költő
Az ember lassan megöregszik, A jövőnél már fontosabb a múlt. Nem jön felénk, ami előttünk fekszik, Csak könyörtelen elmarad az út.
Mint kék kristályt, őrzöm emlékedet, mit mondhatnék, kibírom nélküled.
Kire világít arcod csipkebokra? S ha látnálak is, mi maradt belőled, s belőlem mi? És abból, hogy szerettél? Csak a szavak, s a szégyen íze főleg. A lélek előbb rothad el a testnél.
De hova rejthetném a testem
titkolni hogy te átkaroltad
a lelkem hogy fertőtlenítsem
amely nem tud nem tudni rólad
csak a tárgyak törékenyek
de tömör az emlékezet.
Facebook
Pinterest