Idézetek a szerelmi csalódásról
S hogy ott álltunk az elhagyott paradicsomban társak, szerettem volna szólni, hogy nincs hozzád joga másnak. De hallgattam. Vad kényszerek szétágazó húzása tép. Rossz nélküled. De meglehet, ha volnál, nem volnál elég.
Ha elhagyott egy lány, nemcsak szomorú voltam, de egy hang azt mondta bennem: "Most figyeld meg alaposan, milyen nélküle... Milyen, amikor szeretsz és nem szeretnek... Figyeld meg, milyen, amikor szarban vagy!"
Szerelmünk szilárd valóság volt: olyan elpusztíthatatlan, mint maga az igazság. Csak éppen múlt az idő, és én nem tudtam róla. Az idő folyása, a lefolyó vizek eróziója; az idő vizei elpusztították szerelmét. És az enyémet miért nem?
Valójában nagyon boldog, elégedett ember vagyok, az összetört szívem ellenére is. Mert a szívem, az összetört, amennyire csak egy szív össze tud törni. (...) A valóságban egy törött szív nem olyan borzalmas, mint a regényekben. Egy odvas fogra hasonlít... időnként fáj, és néha álmatlan éjszakákat okoz, de két rossz időszak között az ember élvezi az életet, az álmokat.
Ki attól féltem, elveszítlek, megtartani már nem akarlak. Fellázadó ön-védelemmel visszakérem magam magamnak.
Nagy magasságba emeltelek lelkemben, és ezzel magamat emeltem föl... nagy szükségem volt rá, mert nagyon alant voltam. Nem a te nagyszerűséged, az enyém omlott össze, amikor kiderült, hogy nem vagy az, akinek hittelek: hiszen akkor én sem vagyok az, akinek magamat képzeltem. Visszalöktél a mélységbe, amelyből föltápászkodtam.
A szerelem olyan, mint a fejseb: beleszédülsz, azt hiszed, meghalsz, de túléled. Általában.
Azt hittem életet építek veled bele is feccöltem vagy ezer hetet az épület összedőlt a romja a nyom az élet meg itt maradt a nyakamon.
Már csak elalvás előtt gondolok rád nem szeretlek már hát nem is gyűlöllek pedig tudom gyűlölnöm kellene ha tudnám gyűlölni akit szerettem.
Ha nem tudlak magammal megajándékozni fogadd magadba sóvár nemlétemet.
Nemcsak az arcodat vetted tőlem el, nemcsak a testedet, a szavadat, a szemedet, az elképzelt öleléseket, nemcsak testünk közös melegét. Hanem mások arcát is, mások testét, szavát, szemét, mindent elvettél, hiába szorítottam annyi meztelen testet, minden élvezet magába halt.
Roppant érdekes megfigyelni a szerelmi csalódások megnyilvánulási módját a megtört szívű férfiak viselkedésén. Nincs két férfi a föld kerekén, akik az asszonyi ingatagság fölötti bánkódásukban egyformán viselkednének.
Nem tudom elfogadni, hogy így menjen el, hogy el sem búcsúzik, meg sem magyarázza. Mindketten büszkék voltunk arra, hogy van bátorságunk együtt szembenézni az élet nehézségeivel. Inkább szenvedtünk, de soha nem hazudtunk egymásnak. (...) Tudom, hogy nagyon megváltozott, amikor megismerte (...), de ez nem lehet ok arra, hogy felrúgjon egy házasságot, ami már tíz éve működik! Még ha lefeküdt is vele, még ha szerelmes is belé, hogy lehet, hogy nem tette mérlegre mindazt, amit együtt éltünk át, amit együtt fedeztünk fel? Hogy lehet, hogy gondolkodás nélkül belevág egy kalandba, ahonnan talán vissza se jön?
Gyenge akartam lenni, hogy megmeneküljek a további szenvedések szörnyű útjától, de a zsarnokká vált lelkiismeret torkon ragadta a szenvedélyt, gúnyosan megmondta neki, hogy gyönge lábával éppen hogy belegázolt a mocsárba, s megesküdött, hogy vaskezével a kín feneketlen mélységébe fogja taszítani.
Hazugságból sziklák, szíveden sebek, könnyekből lesz egy óceán. Ugyanúgy, mint régen, nem lesz, érzem én, mosolyogsz rám, mégis érzem, úgy fáj.
Facebook
Pinterest