Maureen Lindley

A hazugság mindig is a hasznomra vált. Ennek ellenére jobb, ha csínján bánik vele az ember, mert az óvatlan hazugság néha könnyen felfedi az igazságot.

A vágyaink szerint kell élnünk, különben csalódottsággal és keserűséggel kell fizetnünk érte. Nem okolhatjuk a rókát, amiért megöli a tyúkokat, hiszen csak a dolgát teszi.

Mindnyájan állatok vagyunk, így mindenki a túlélésért küzd. Sosem értettem, miért teremtette meg a természet a bűntudatot; lehet, hogy csak viccnek szánta.

Az ember életében mindig akadnak olyan emberek, akik, ha akarjuk, ha nem, belopják magukat a szívünkbe.

Az üzlet a férfiak dolga, (...) mégis meglepő, hogy ha a sors úgy hozza, mi, nők is milyen jól elboldogulunk vele.

Nem az országhoz, hanem az emberekhez kell lojálisnak lennünk.

Mennyi reménytelenséget rejt a fájdalom, ha elveszítjük egy szerettünket! A fájdalom közepette nem változtathatunk a halál tényén, és a bizonyosságot sem temethetjük el, hogy ez egyszer velünk is bekövetkezik.

Ha túl hosszúra nyújtod a közöttünk lévő köteléket, elszakad.

Nem vagyok biztos benne, hogy egy katona, aki (...) megszereti a saját beosztottjait, végül képes sikerre vinni céljait.

A szépség többé nem valuta (...), bár amíg férfiak élnek a földön, én ezt nem nagyon hiszem.

Különös, hogy most, mikor az óráim már meg vannak számlálva, minden milyen gyönyörűnek tűnik a világon. Képes vagyok meglátni a tökéletességet egy csésze rizsben, az összetekert alvómatracom szép szimmetriájában, vagy éppen a tompa, lágy fényben, amely bevilágít a börtön ablakán. Ezek az apró pillanatok olyan közel kerültek a szívemhez, mint régen soha.

Bárcsak újra kezdhetném az életem! Most már tudnám, melyik útra ne térjek rá.

A szeretetnek nagyon sokféle formája kapott már helyet repertoáromban, de csak most döbbentem rá, hogy mind közül a lojalitás a legnagyobb kincs.