Andrea Cremer
amerikai író
A sors számtalanszor állított választás elé: kövessem a szívemet, vagy hagyjam magam mögött, és áldozzam fel a szenvedélyt egy olyan életért, amiről azt hittem, hogy rendeltetett nekem. Minden döntésem csak közelebb vitt, és elszakított az általam ismert világtól.
A szerelem sebei nem sokban különböznek azoktól a sebektől, amiket csatában szerez az ember.
A szerelmet nem hamisítják meg a körülmények, és nem változtatja meg a bánat. Egyszerűen van. Vadul és szabadon él.
Az árulás nagyobb sebet ejt, mint a legélesebb kés.
A szeretet, az igazi szeretet, ha csak pár másodpercre is, sokkal többet ér, mint azt bármelyikünk ki tudná fejezni.
Ha elismered, hogy baj van, az már egy lépés a gyógyulás felé.
A szerelem fontos dolog. Egyike azon kevés dolognak, amiért az emberek hajlandóak kockázatot vállalni.
A babona (...) magyarázat a nagyon is valós és nehezen irányítható lényekkel való találkozásokra.
A megszokástól begyepesedik az ember.
Sose voltak barátaim, legalábbis nem közeliek. Talán ezért olvasok olyan sokat. A könyvek az igazi társaim.
Az első pillanattól, hogy megérintett, a lelkemnek olyan felét ébresztette fel, amelyikről nem is tudtam, hogy létezik.
Mi érdemel áldozatot az életben, ha nem a szerelem?
Az elvárás mindig nyomasztó, de sosem fogsz megszabadulni tőle.
Ne szidd a pletykát! Az viszi előre a világot.