Laboda Róbert
1985. július 5. — szlovákiai magyar költő
Többen már nem leszünk, de többek még lehetünk.
De annyit még mondhatok, hogy szürkébbek a hajnalok, sötétebb a szél, vergődnek a jövőbeli tegnapok, és csak azért is mondanám, mert tudom, tudom, hogy neked még mindig mondhatnám, mondhatnám az egyszerűen összetettet, mondhatnám egyszerűen az összetettet, egyszerűen csak mondanám.
Gondoltam, jelentem, jelentem, hogy fáradok, hogy álmok nélkül álmodok, s hogy a láthatatlanért lázongok, pedig csak füst vagyok az erdőtűz után - vihartól félve párolgok.
Ahol én lakom, ott luxus a jövő, s a holnap napsütést halogat.
Nem vagyok fájó elveszett, nem vagyok idomult időtlen időt múlt, nem kell a reggelid, veled nem kell a jövő, elég a közös múlt!
Facebook
Pinterest