Idézetek az irodalomról
Talán éppen ezért volt szükség a szépirodalom kitalálására, így tudunk egy-egy történetet úgy elmondani, hogy akkor is érdekes, gondolkodásunkat akár alapvetően meghatározó lehessen, ha a szereplők vagy a szerző gondolkodásmódja alapvetően idegen tőlünk.
Éppen azért kellenek újabb és újabb könyvek, mert a többezer éves örök dolgok is másmilyenek egy olyan ember számára, aki már tudja, hogy volt egy római birodalom, aztán össze is omlott, volt francia felvilágosodás, majd Napóleon, volt fasizmus, volt kommunizmus, azok is összeomlottak, csak azt nem tudja, hogy akkor most, ma mi van. Ezt nem a regényekből fogja megtudni, de azt igen, hogy az élet ma miképpen nagyszabású dolog.
El lehet azt mondani, papíron, tintával, hogy a szíved mivel van teli?
Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj
A költészetben van egy pillanat, amikor az ember egy szempillantásra meglát egy másik világot. És azt is észreveszi ugyanakkor, hogy minden csupán árnyéka annak a másik, valódi világnak.
Bármi, amit van idejük az embereknek leírni, nem lehet olyan nagyon fontos.
Amikor egy költő meghal, vele hal az is, amit mások nem képesek meglátni.
Egy írónak azt kell papírra vetnie, amit lát és érez, függetlenül a következményektől.
A versbe öltöztetett szó részben már maga is muzsika.
A komédiaírók gyakran sokkal messzebbre látnak, mint a tragédiaköltők, vagy akik annak hiszik magukat.
Egy kiváló költőt vagy írót olvasva, lelked a költő lelkével együtt fut, lát és dolgozik. Ujjongva fut hegyeken, mezőkön és változatos messze tájakat lát. De csak akkor, ha követni tudod a költőt, elképzeled metaforáit, megérted célzásait: máskülönben olyan vagy, mint a vak ember a legszebb vidékeken. Stilisztikailag műveletlen embernek a legszebb könyvek mintha idegen nyelven volnának írva.
Az írónak úgy kell dolgoznia, mint az egyiptomi balzsamozóknak: be kell balzsamoznia a mesét az örökkévalóságnak.
Amikor írsz, semmiféle kompromisszumot nem vállalhatsz, nem képzelhetsz magad elé konkrét olvasót. Ez a legfőbb feltétele annak, hogy ne légy senkinek a kiszolgálója. Ha előre kikötöd, hogy ilyen és ilyen közönségnek írsz, nyomban megszűnsz író lenni.
Minél áttetszőbb az írás, annál láthatóbbá válik a költészet.
Fordításban olvasni egy verset olyan (...), mint fátyolon keresztül megcsókolni egy asszonyt.
Egy ilyen történetet, mint az enyém, sosem szabadna elmesélni, mert az én világom épp oly tiltott, mint amilyen törékeny. Amint oda a titokzatossága, megszűnik létezni.
Facebook
Pinterest