Idézetek a birtoklásról
Nem számít, mid van, vagy mennyire tartod magad szerencsésnek, nincs semmi ezen a világon, amit ne lehetne elvenni tőled.
A tárgynak a jellegéből az illető jellegére is lehet következtetni, akinek szüksége van rá.
Az ember kívánsága nem mindig teljesedik, és nagyon ritkán teljesül úgy, ahogyan kívánjuk. De ha nagyon komolyan vágyódunk valamire, akkor az sokkal közelebb kerül, és elérhető közelségben már sokkal könnyebben megszerezhető és megtartható, mint ha valamit csak fél szívvel vagy egyáltalán nem kívánunk.
Kényelmesebb az istenekhez és istennőkhöz fohászkodni, mint saját magunknak fáradozni az óhajtott dolog megszerzésén, akár munkával, akár pedig a kínálkozó körülmények okos és értelmes felhasználásával.
A birtoklási vágyat nem könnyű kordában tartani.
A kincs értékét a hiány határozza meg. A hiányban érzed, mit jelent neked. Mennyit jelent. Mennyit jelentesz. Nekem. Mindent.
A világon mindent, ami nekem adatott, az Úrtól kaptam. Értem vannak, jogom van hozzá, hogy használjam őket, de nincs jogom birtokolni, mert nem az enyémek.
Vannak olyan tárgyak, amelyek olyan régóta vesznek körül, hogy szinte már fel sem tűnik a jelenlétük. Amikor elveszítjük őket, akkor jövünk rá, hogy mennyire nem ismertük, és mennyi apró tulajdonságuk kerülte el a figyelmünket.
Legyünk hálásak azért, ami van, és ne arra ácsingózzunk, amiről azt képzeljük, hogy kéne.
Egy gyermek "csupa fül és csupa szem". Feltétel nélkül meri elveszíteni önmagát, ami a valódi birtoklás egyedüli formája. Egy gyermek mellett minden felnőtt görcsös és fukar szegény. Gyermekkorunkban minden a miénk, amit megpillantunk, s a felnőttség talán nem is más, mint a világ lassú és fokozatos elvesztése.
Az, hogy valamit kívánsz, nem adja meg a jogot rá, hogy meg is kapd.
Assassin's Creed c. videojáték
Az edényt agyagból készítik, de a benne lévő üresség teszi hasznossá. A kézzelfogható dolgok mindig kétségtelen előnyökkel járnak, de az üresség teszi használhatóvá őket.
Minden hozzájárul a rendetlenséghez: amit nem használunk, nem hordunk többé, nincs kedvünk vagy bátorságunk kidobni, vagy úgy gondoljuk, hogy egyszer jól fog még jönni. Talán neveltetésünk vagy régebbi tapasztalataink miatt, vagy mert kételkedünk képességeinkben, ragaszkodunk olyan megoldásokhoz, amelyek nem engednek továbbmozdulni az élet más területein sem, legyen az munka vagy akár párkapcsolat. Aki rendet rak, gyakorolja az elengedést, s ez segíti a mentális takarítást, ami a fejlődésünket szolgálja.
Érdekes, hogy mennyi apró dologhoz hozzászokik az ember, sőt ragaszkodik hozzájuk, és mindez fel sem tűnik, amíg (...) nem juthat hozzá ezekhez a csekélységekhez.
Meg kell tanulnod elvenni azt, amit az emberek hajlandóak neked adni.
Facebook
Pinterest