Idézetek a birtoklásról
Mikor jössz rá, hogy nem az vagy, amid van? Hogy nem kell felvenni a versenyt a szomszédokkal a "ki dobott ki több pénzt az ablakon egy új autóra" játékban? Mikor fogod azt mondani, hogy elég? Ennyit akartam elérni az életben, megvan mindenem? Segítek: soha. Ennek az őrült futásnak ez a lényege: soha nincs vége. A boldogság után loholsz, amiről azt gondolod, hogy az úszómedencés házban van és a csillivilli kütyükben. Megvetted őket, nem tettek boldoggá. Akkor ha megvehetem a nagyobbat, az újabbat, az erősebbet, majd az kielégít. Az sem fog, mikor jössz rá végre?
Ahogy a fogyasztás, a gyűjtés is végtelen történet, mert minden teljesült vágy új kívánságokat terem. A teljességre törekvés soha nem ér véget, a vágy teljesülése alapjában véve illúzió marad.
Ha valaki mindig is pöttyös bögrét akart, erre vágyott, de nincsen a közelben egyetlen bögre sem, az ember hajlamos inni a kristálypohárból is. Azután, ahogy telik az idő, egyre jobban zavarja, hogy kristálypohárból kell innia, így elkezdi rávenni a kristálypoharat, hogy legyen már bögre. Olyanokat mond, hogy "már háromszor megbeszéltük, hogy növesztesz ide oldalra egy kis fület!", meg hogy "sokkal jobb volna mindenkinek, ha nem lennél ennyire átlátszó, kezd idegesíteni"... stb. Ahelyett, hogy keresne magának egy bögrét! Ha valaki bögrét szeretne, igyon abból, és hagyja, hogy más boldog legyen a kristálypohárral. Ez a bögrék szabálya.
Nem becsüli, amije van, mert nem tudja, milyen anélkül.
Mindenkinek elidegeníthetetlen joga van a spamjeihez. (...) Az én spamem, az én életem.
Nem szabad olyan fene nagy dolgokat kívánnunk. (...) Hisz mindig ki vagyunk téve annak, hogy megkapjuk.
Mindenem megvolt. De az igazság az, hogy senki sem kap meg mindent. Azt kapjuk meg, amit a legjobban szeretünk. Csak néha nehéz rájönnünk, mi az.
A birtoklásvágy azért kielégíthetetlen, mert képes túlélni a szerelmet magát is. A szerelem ekkor meddővé akarja tenni a szeretett lényt. Az elárvult szerető meggyalázott szenvedése tán nem is abból fakad, hogy már nem szeretik, hanem abból, hogy tudja, a másiknak módjában áll szeretni, még szeretni fog. A tartósság és a birtoklás eszeveszett vágyától kínlódó ember a szeretett lény meddőségét vagy a halálát kívánja.
A birtoklásvágy csupán egy másik formája a tartósság óhajának; a szerelem tehetetlen képződését szítja. Egyetlenegy élőlény sem a birtokunk, soha, még az sem, akit a legjobban szeretünk, és aki szívvel-lélekkel viszonozza szeretetünket.
A jövő a tulajdon egyetlen olyan formája, melyet az urak jó szívvel átengednek a szolgáknak.
Hacsak nem vagy király vagy tábornok, az egyetlen élet, amelyet jogodban áll feláldozni egy magasabb okért, a sajátod.
Vicces dolog az, hogy minden, amit akartam, már rég az enyém volt.
Aki az egyénen és az egyén vágyán kívül minden meghatározottságot elvet, s a tudattalan elsőbbségét ismeri el, tulajdonképpen a társadalom, egyszersmind az egyén ellen lázad.
A lázadás a tudatos ember tette, aki jogai tudatában van.
Egyetlen drága kincs sem annyira megingathatatlanul szép, hogy a szokás és szeretetnélküliség ne fosztaná meg értéke csillogásától.
Facebook
Pinterest