Idézetek a birtoklásról
Minden elhalkul, ha egyszer eltűnünk. Semmivé lesz, amit gyűjtögettünk. Pedig hányszor összekaptunk miatta, Látod, semmi se múlt volna rajta.
A lényeg: ne veszítsük el önmagunkat, s ne veszítsük el azt, ami jószántából szunnyad a világban.
Minket, embereket jobban foglalkoztat a birtoklás, mint a létezés.
Egy nap abba a helyzetbe jutunk, hogy még azt is elvesszük, amire igazában nem is vágyunk.
Különös ez a primitív ösztön: az ékességek szeretete. Visszanyomozható egészen a paleolit korszakig. A női nem egyik legelső ösztöne.
Nem veszíthetünk el valamit, ami soha nem volt a miénk.
Mi az értelme, hogy ha van egymillió serleged és medálod meg repülőd, ha nem szórakozol közben? Mi abban a győzelem?
A megnyert dolgokkal az a gond, hogy elveszíthetjük őket.
Amikor az ember evilágba lép, és akkor is, amikor elhagyja, mindent értelmezni igyekszik, és próbálja felfogni, hogyan szűnik meg minden kincs birtoklása, és mi az, ami az övé marad. Amikor felismerjük a keserű igazságot, hogy minden törékeny és a semmibe vész, akkor olyan valóságot teremtünk, akkor a legjobb dolgokat, amiket elvesztettünk, oda helyezzük át, ahova nem juthatunk el.
Ahogy a kisgyerek próbálja markolni az összes elérhető játékot, de ha még egyet felvesz, már potyog ki a kezéből kettő másik, úgy igyekeznek a felnőttek is mindent birtokolni, mert a kivárás és a kielégülés utáni vágy harcában az utóbbi győz.
Az embernek szüksége van egy olyan helyre, ahová láthatatlan út vezet.
Nehéz elengedni a dolgokat. Még akkor is, ha az, amit el kéne engedni, csupa tövis. Talán éppen azt a legnehezebb.
Bármit is akarsz az életben, azért akarod, mert szereted. Gondolkozz ezen egy pillanatig. Nem akarsz olyan dolgokat, amiket nem szeretsz, ugye? Minden ember csak azt akarja, amit szeret.
Van olyan madár, amit nem szabad kalitkába zárni. Hisz a tolla túl fényes, a dala pedig édesen és vadul cseng. Szóval nem tehetsz mást, el kell engedned, vagy az is megeshet, hogy amikor eleséget viszel neki, és kinyitod a kalitka ajtaját, valahogy kihussan, mielőtt még észbe kapnál. És ez a részed tudja jól, hogy bűn volt bezárva tartani, és először átjár az öröm, de ugyanakkor a hely, amit elhagyott, sokkal szürkébbé, üresebbé válik azután, hogy szabadon eresztetted.
Magyarország nagyrészt saját házban vagy lakásban lakik, amelybe Micimackó módra bele is ragad, mobilitása a telefonja, nem költözik többé, saját fölhalmozott tárgyaival dugítja el a bejáratot. Jelentős újrahasznosító és guberátor, szent meggyőződése, hogy minden jó lehet még valamire, és tényleg, mindig minden jó valamire, épp csak ezer évig kéne élni, ebben a magyarok roppant optimisták.
Facebook
Pinterest