Idézetek a birtoklásról
Ha nem ragaszkodunk foggal-körömmel a vágyainkhoz, akkor vágyálom lesz az akarásból, majd szertefoszlik az is. (...) A vágy csak egy nagyobb baj tünete, de nem mozgósít tettekre.
Barangolók szerencséje, egészség, ne hagyj el; engedd, hogy végigcsavarogjam halálom előtt még egyetlenegyszer e költőknek is nagyobb szárnyakat teremtő hegyi mennyországot.
Okosaknak való szabály: hagyd el a dolgokat, mielőtt azok hagynak el téged.
Minél kevésbé ragaszkodunk bármihez, annál könnyebben tudunk szeretni. Ahol a szeretet lakik, ott már nincs szorongás, vágy, remény vagy neheztelés.
Ha kész vagy mindent elveszíteni, hogy megkapd, amit akarsz, ördögi körbe léptél, mert minden, amid van, te magad vagy.
Nem kell akarnod valamit ahhoz, hogy szükséged legyen rá.
Ha ki lennél békülve önmagaddal, elő sem fordulhatna, hogy bárkit ki akarj sajátítani!
Nem bűn az, ha az ember többet akar.
A tulajdon nem vész el, csak többé, nagyobbá, értékesebbé alakul, új életre kél.
Nem nehéz birtokolni valamit. Vagy mindent. Csak tudnod kell, hogy a tiéd, aztán önként elengedni.
Még sosem hallott róla, hogy amit keresünk, amire a legjobban vágyunk, az mindig ott van a szemünk előtt? Csupán annyi kell hozzá, hogy fájdalmas kilométerekre távolodjunk el tőle, és azonnal meglátjuk. Túl közel vagyunk hozzá, hogy észrevegyük.
Mindenkinek teljesen elvette az eszét a mánia, hogy birtokoljon dolgokat. Minden holmijuk papírvékony és épp annyira maradandó is, mint a papír. Az emberek is.
Ha az ember nagyon akar valamit, akkor a morál nem számít.
Amint az ember megteremt valamit, többre vágyik. Az elég nem létezik.
Aki sokat akar, azt kinevetik, aki meg keveset, azt hülyének nézik. A világ bolond.
Facebook
Pinterest