Idézetek a birtoklásról
Minél több dolgot megveszel, hogy kompenzáld magad a kemény munkád miatt, annál keményebben kell dolgoznod, hogy legyen pénzed kompenzálni magad.
Senki sem ül át egy Bugatti Veyronból egy Trabantba.
Az emberek többsége a "nem hivatalos csatornákon keresztül" történő kölcsönzést sikkasztásnak nevezi.
Sérelmünktől nem könnyű szabadulni, mert ezer érzékeny idegszállal van belenőve a lelkünkbe. Ha húzták már fogadat, tudod, miről beszélek: akármilyen fájós az a fog - a tiéd! Nem szívesen adod.
Vágyainkhoz, vackainkhoz, megszokott életünkhöz hozzá vagyunk tapadva. Árvízben jobban ragaszkodunk a lábosainkhoz, mint az életünkhöz.
Adj meg az embernek mindent, amit csak kíván, s boldogtalanná teszed!
Ha valamit nagyon akarsz, nem kapod meg. A szüntelen akarásoddal elrontod az érlelődés folyamatát. Ami a tiéd, megkapod idejében. Amit nem kapsz meg, nem a tiéd.
Ez egy papírváros. (...) Nézd csak meg azokat a zsákutcákat, a magukba visszaforduló utakat, a házakat, amiket mintha csak azért építettek volna, hogy majd szétessenek. Az embereket, akik a papírházaikban élnek, és a jövőt tüzelik el, hogy melegen tartsák magukat.
Elgondolkodtató, hogy miért halmozunk fel annyi mindent az életünk során, ha már korai gyermekkorunktól fogva tudjuk, hogy ennek egyszer úgyis vége szakad.
Mindegy, hogy hajléktalanként csak egy kényelmesebb padért kepesztesz, vagy épp a legújabb fűthető úszómedencédért hajtasz. A lényeg ugyanaz. Az egód folyton macerál, hogy ezt a tárgyat még szerezd meg, amazt az igényedet még elégítsd ki, és akkor végre boldog leszel. Pedig egy fenét! Hazudik a kis aljadék, mi pedig ezredszerre is bedőlünk neki.
Bolond az, aki kevéssel is beéri.
Az árverés feszültség, harc, küzdelem, ahol nem csak pénztárcák csapnak össze, hanem hihetetlenül erős egók is. Ha a vevőt elkapja a hév, olykor irreális árat is képes megadni a műtárgyért.
Az ember tárgyak rabja.
A tárgyak némák, az ember hiába hívja segítségül őket.
Az ember természetétől fogva azt szereti, ami nem az övé.
Facebook
Pinterest