Idézetek a birtoklásról
Az rendben van, ha sokféle dolog iránt vágyakozol, viszont lényeges, hogy tartsd őket az ellenőrzésed alatt. Gondold azt, hogy a vágyaid jégkrémek képében jelennek meg. Mi lenne, ha minden alkalommal, amikor jégkrémre vágysz, elnyalnál egyet? Több mint valószínű, hogy gyomorrontást kapnál! Ha viszont megszabod, hányszor ehetsz édességet, és csak abban az időben veszel fagyit... Hmmm, ugye milyen jólesik?
Az okos pénzügyi döntések megtanítják, hogyan legyél boldog azzal, akivel vagy és azzal, amid van, ahelyett, hogy mindig többet akarnál.
Milyen boldogok lehetnénk, ha megelégednénk azzal, amink van!
Nem kaphatunk meg mindig mindent, amit akarunk.
Az ember akkor kap meg valamit, amikor már nem kapálózik érte.
Tudom, milyen az, úgy szeretni valakit, hogy legszívesebben lenyúznád és magadra vennéd, hogy örökké veled lehessen, mint egy második bőr. De tudod, rájöttem, hogy sokan még nem készek az ilyen intim kapcsolatra.
Két pasi - meg egy kicsi c. film
Az ember hódol annak, aki nem az övé, és annak, ami az övé.
Ahogy a szerelmes lángoló szerelmétől vezetve, hátra sem nézve, ledobva mindenét meztelenül siet társa karjai közé, az isteni szeretet tüzétől űzve mi is mint ócska göncöket hagyjuk magunk mögött mindazt, amiért mások verejtékes munkával törik magukat: rang, cím, vagyon, elismerés, méltóság, mert az igazi szabadságra vágyó ember mindent elenged, mi elválaszthatná kedvesétől. Hiúság, kapzsiság, hírvágy mind-mind kolonc, mely a szárnyalásunkat lefogva elvegyít a föld sarával, és életünket halott dolgok múzeumának őrzőjévé teszi.
Boldog az az ember, aki más tulajdonát tiszteletben tartja, aki a rábízott anyagi javaknak nem szolgája, hanem bölcs őrzője, gyarapítója és továbbajándékozója.
Boldog az az ember, aki megelégszik azzal, ami az övé, és a munkát, a becsületes fáradozást az élet értékének tekinti.
Ami lehetne, az elrontja nekem azt, ami van; s aminek lenni kellene, attól elemészt engem a szomorúság.
Az emberek nem bábok. Nem játszhatsz velük, majd teheted dobozba őket.
Hazug csajok társasága c. film
Abban a pillanatban, hogy valaki megszeretett valamit, az elveszíthetővé vált.
Ha nem bírjuk levenni a szemünket valamiről, az olyan érzés, mintha irányítanának, nekünk pedig engedelmeskednünk kellene; már-már megalázó.
Ha az ember sokáig vágyik valamire, egy idő után már nagyon nehéz nem vágyni rá; úgy értem, ráébredni és elfogadni, hogy már nem arra vágyunk, hanem másvalamit szeretnénk.
Facebook
Pinterest