Idézetek a birtoklásról
Minél több mindenre vágyunk és minél többet dolgozunk, hogy megszerezhessük őket, annál kevésbé élvezzük az életünket - és annál kevésbé vagyunk szabadok.
Harcolhatunk foggal-körömmel olyan javakért, amiket később egyetlen pillanat alatt bármikor elvehetnek majd tőlünk. Ugyanez áll mindenre, amit - bár épp ugyanilyen bizonytalanok - szeretünk a "magunkénak" gondolni: társadalmi státuszunk, egészségünk, fizikai erőnlétünk vagy épp emberi kapcsolataink. Hogyan is birtokolhatnánk őket, amikor rajtunk kívül álló erők - a sors, a balszerencse vagy épp a halál - figyelmeztetés nélkül elragadhatja őket tőlünk? Mi marad tehát, amit valóban a sajátunknak mondhatunk? Csakis saját életünk - és az sem túl sokáig.
Amit a legfontosabbnak tartok, hogy úgy teljesüljön minden tervük, hogy ne kelljen nagyon megszenvedni és megdolgozni miatta, mert akkor az ember hullafáradt és kedvetlen, mire megkapja.
Mennyit nyom az életük? Képzeljék el, hogy hátizsákot cipelnek! Érezzék a pántokat a vállukon! Érzik? Most pakolják bele mindazt, amiből az életük áll! Kezdjék az apróságokkal, csecsebecsékkel, szuvenírekkel a polcokról, a fiókokból. Érezzék a növekvő súlyt! Jöhetnek a nagyobb dolgok: ruhák, asztali berendezések, lámpák, ágyneműk, a tévéjük. A zsák nehezedik. Most jöjjenek a nagyobb dolgok: a kanapéjuk, az ágyuk, a konyhaasztaluk. Tömjék bele mind, a kocsijuk is mehet! Az otthonuk, akár kis garzonlakás, akár kétszintes ház, szép sorjában tömjék bele mind a hátizsákjukba! Most induljanak el! Elég nehéz, igaz? Pontosan ezt csináljuk napi szinten: megpakoljuk magunkat, míg mozdulni sem tudunk, pedig jól tudjuk, a mozgás az élet. Így én most felgyújtom ezt a hátizsákot. Mit vesznek ki? Fotókat? Fotó annak kell, aki nem tud emlékezni. (...) Égjenek a fotók! Sőt, égjen minden, és képzeljék el, hogy holnapra már nincsen semmijük! Vérpezsdítő érzés, nem igaz?
Amikor rosszul mennek a dolgok, hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy hiányzik valami. De ha változtatni akarunk a jelenlegi helyzetünkön, először meg kell válnunk valamitől, és csak ez után próbáljunk valami mást megszerezni. Ez az egyszerű élet egyik alapelve.
A napi bevásárláskor, mielőtt megveszel valamit, gondolkozz el, tényleg szükséged van-e rá, és nézd át még egyszer, ami már megvan. Sok tárgy megszerzése nem szabadság. Annak a szemléletmódnak az elsajátítása a fontos, hogy szabadon használhassuk fel a tárgyakat.
Mindannyian meghalunk, ez a sorsunk, az embereké. Tudjuk ezt, és mégis, a halállal szembesülve ragaszkodunk az élethez. Amikor magam is elérkezem a véghez, a lehető legkevesebb kötődésre fogok törekedni. Szeretném úgy elhagyni ezt a világot, hogy azt gondolhassam, jó életem volt.
A bőséget nem a tárgyak felhalmozása jelenti, hanem a tudás, hogyan használjuk fel őket jól. Próbálj többféle szempontból tekinteni a tárgyakra, hogy ne korlátozzon a felhasználás "előírt módja"!
Vedd számba a téged most körülvevő tárgyakat! Becsüld meg őket! Összeköt velük valami különleges, egy ok, amiért megszerezted őket. Vigyázz rájuk; úgy kezeld őket, mint a legjobb dolgokat!
Mivel semmit sem tarthatunk meg azokból, amiket elértünk vagy felhalmoztunk, egyetlen dolgot tehetünk az életünkkel, hogy másoknak adunk.
Amikor az ember mohóvá válik, manipulálható lesz.
Üvölt a reklám, és rohanok én, nem számít, mibe van, csak legyen enyém!
Fölemelő érzés fölösleges és terhes dolgoktól idejében megszabadulni.
A tiszta tudat minden tárgyi eszközt fölöslegessé tesz.
Mutasd az ujjad egy kutyának, és az egész kezedet akarja!
Facebook
Pinterest