Idézetek a birtoklásról
Hála annak a képességünknek, hogy hozzá tudunk szokni az egyre nagyobb hírnévhez és vagyonhoz, ami tegnap még luxus volt, mára szükségletté válik, holnap pedig már relikvia lesz.
Ahhoz, amink van, igen gyorsan hozzászokunk. Egy új kocsi vagy nagyobb ház vásárlása rövid időre valóban megdobja a jó hangulatunkat, ám hamarosan megszokjuk, és örömszintünk visszasüllyed a vásárlás előtti időszak szintjére.
Nem hiszem, hogy bárki bárkit a tulajdonának tekinthetne, meg se próbálj ellenkezni, különben megjárod.
Ami az államügyeket illeti, ha biztonságban akartok élni, akkor azokból csak oly mértékben vegyétek ki a részeteket, amennyit a törvények és a honfitársaitok helyesnek tartanak, s így elkerülhetitek a veszélyt és az irigységet is. Mert nem az szüli a gyűlöletet, amije egy egyes embernek van, hanem az, aminek a megszerzésére elszánta magát.
Mire vágyhat még egy ember, aki a születésétől fogva megkapott mindent? Ugyan mi másra, mint a dicsőségre.
Ha az ember kapni akar, adnia kell.
Azt értékeljük a legtöbbre, amit fel kell áldoznunk, hogy a miénk legyen.
Azt hiszem, embernek lenni annyi, mint vágyakozni. Kívánni. Akarni. Általában azt, ami pedig már megvan. Ez mérgez meg mindent.
Mind vágyakozunk valamire, amire ellenállhatatlan az igényünk. Van, aki megkapja, amit akar, és boldog lesz, de van, akinek semmi sem elég.
Micsoda kár, hogy úgy felingerelhet, amid nincs, hogy azt, amid van, semmibe veszed.
Ne vegyél el semmit, intézd úgy, hogy önszántukból adják!
Minél többet tudsz, annál kevesebbel beéred.
A vak becsvágy tévútra visz, eltorzítja viselkedésünket.
Az a baj azzal, ha az ember mindig mindent megkap, amire csak vágyik, hogy nem lesz felkészülve a csalódásra, amikor eljön.
Az ember akkor becsül meg dolgokat, ha keményen megdolgozik értük.
Facebook
Pinterest