Idézetek a birtoklásról
Én azt vettem észre, hogy amit nem kapunk meg, az kell, és ami jön, az nem.
A fiamat fogom egy kis szóra tanítni: akarni; Birtokul e kis szó a fierőnek elég. A lyányt meg te tanítsd, anya, másik szóra: lemondni; S drágább lesz kincsnél ő neki e tudomány.
Egyedül az vagyunk, mivé a minket környező tárgyak tesznek.
A természet bőségét kimerítette részint a nyomor, részint pedig a gyarapodó felső és középosztály fenntarthatatlan életvitele. A nyugatról a fejlődő országokba exportált fogyasztásközpontú, anyagias életmód teremti meg a piacot az olyan áruknak, melyeket az erdőből állítanak elő, és ez szítja mohó vágyunkat egyre több holmira, amelyre valójában nincs is szükségünk.
Hol kicsi pénzen ezer színt kaphat az ember, ugyancsak Balga, ki öltözetén hordja egész vagyonát.
Jó dolog gazdagnak lenni, és jó dolog erősnek lenni, de sokkal jobb dolog, amikor sok barátja van az embernek.
Többet ér egy a kezünkben, mint kettő a levegőben.
Amíg azzal foglalkozol, hogy visszaszerezd azt, amit elvettek tőled, még többet veszítesz.
A "semmiért valamit" elve valamilyen rejtélyes okból ellenállhatatlan. Pedig az ingyen dolgok sohasem igazán azok. A tulajdonlás mindig költséggel jár. Semmi sincs ingyen.
A tényleg nagyon gazdag és híres emberek a fotók többségén gondterheltek és komorak. Tudják, hogy nagyon ébernek és óvatosnak kell lenniük. Hiszen olyan dolgok vannak a birtokukban, amiket mindenki szeretne.
Ha kevés dolgot birtokolunk, kevésre vágyunk, és mindannyian egyenlők vagyunk, akkor nincs kire irigykednünk.
Ha olyan dolgokat veszel, amikre nincs szükséged, hamarosan olyan dolgokat fogsz eladni, amikre szükséged lenne.
Az ember elérkezik egy pontra, mikor rájön, hogy olyan dolgokat hajszol, amikre már nem is vágyik.
Minden ember egyenlőnek születik, aztán minden ember meghal, világhíréből semmi nem marad. Minden gazdagság, minden hatalom és nagyság csak néhány évre szól, miért ragaszkodunk hát mindehhez a sok mulandó dologhoz? Azok az emberek, akiknek még feleslegük is van a saját vagyonukból, miért nem képesek erről a feleslegről lemondani embertársaik javára? Miért kell azt a néhány évet itt a földön olyan nyomorúságosan leélni?
Ez tart minket életben: hogy például szükségünk van a kádba egy csúszásgátló gumiszőnyegre. Vagy egy kuszkuszfőző edényre. Vagy új konyharuhákra. Úgyhogy nem vásárolunk meg mindent egyszerre. Eltervezzük, hogy mikor melyik boltba megyünk majd. Nézelődünk, tanakodunk. (...) Lassan, fokozatosan töltjük meg a szekrényeket és a fiókokat. Szinte egy életbe telik, hogy egy egész házat megtöltsünk a holminkkal. És ha megtelt, eltörünk valamit, hogy újat vehessünk helyette, hogy másnap is legyen dolgunk. Néha még a párunkat is elhagyjuk, hogy egy másik történetet, egy másik házat, egy másik jövőt képzelhessünk magunknak. Egy másik életet, amivel majd megint dolgunk lesz.
Facebook
Pinterest