A férfiak azt hiszik, hogy szeretetre méltó zsarnokok, pedig lehet, hogy egyszerűen csak rémisztőek.

Mindenki a telefonjával van elfoglalva. Az emberek szavakkal igyekeznek kitölteni életük ürességét.

Ha szeretünk valakit és elveszítjük, akkor semmink sem marad.

Mindenki, még a csúfak is a szépekről álmodoznak, de soha nem juthatnak a közelükbe, mert ott vannak köztük a szépek és a még szebbek, és elállják az utat.

Ha megvalósítod mások álmait, el is veszed őket tőlük: nem lesz már miről álmodozniuk.

Ez tart minket életben: hogy például szükségünk van a kádba egy csúszásgátló gumiszőnyegre. Vagy egy kuszkuszfőző edényre. Vagy új konyharuhákra. Úgyhogy nem vásárolunk meg mindent egyszerre. Eltervezzük, hogy mikor melyik boltba megyünk majd. Nézelődünk, tanakodunk. (...) Lassan, fokozatosan töltjük meg a szekrényeket és a fiókokat. Szinte egy életbe telik, hogy egy egész házat megtöltsünk a holminkkal. És ha megtelt, eltörünk valamit, hogy újat vehessünk helyette, hogy másnap is legyen dolgunk. Néha még a párunkat is elhagyjuk, hogy egy másik történetet, egy másik házat, egy másik jövőt képzelhessünk magunknak. Egy másik életet, amivel majd megint dolgunk lesz.

Túlságosan rohanunk. Túl gyorsan beszélünk. Túl gyorsan gondolkodunk, már ha gondolkodunk! Mailezünk, SMS-ezünk, és az üzeneteinket nem olvassuk el újra, nem figyelünk a helyesírásra, megfeledkezünk az udvariasságról. A dolgok értelme vész el.

A siker veszélyes, ha túl magabiztossá tesz. Ha többé már nem kételkedünk önmagunkban.

A hibáinkat mindig továbbadjuk a gyerekeinknek.

A vágyat mindig maga alá gyűri az unalom. Az unalom pedig lebírhatatlan: csak a szerelem enyhítheti. A nagybetűs szerelem, az, amiről mindannyian álmodozunk.

Mindig túl későn érkezünk, amikor valaki meghal. Mindig.

Egy nőnek szüksége van arra, hogy valakinek szüksége legyen rá.

A férfiak tudják, hogy a szavak összezavarják a lányok fejét; és mi, szerencsétlen idióták, elvesztjük az agyunkat, és besétálunk a csapdába, mert izgat, hogy mi vár ránk, és örülünk, hogy végre valaki csapdát állít nekünk.

Mindig hazudunk magunknak. Mert a szerelem nem bírja elviselni az igazságot.