Idézetek a birtoklásról
Minél nagyobb a vagyon, annál nagyobb a kényelmetlenség.
Ha lemondunk a szabadság, a hatalom és a vagyon iránti végső igényeinkről is, elnyerjük az igazi szabadságot, hatalmat és vagyont, amelyek az által lesznek valóban a mieink, hogy Istentől kaptuk őket, és ezért tudjuk azt is, hogy valójában mennyire nem a "mieink".
Ami földi, mind elmúlik. S ami nem maradandó, az örökre elveszíti jelentőségét.
Egészségtelen olyasmi után sóvárogni, ami nem lehet a mienk.
Gyakran megtörténik, hogy mire valami értékes, amit elvesztettünk, előkerül, már nem olyan, mint amikor utoljára láttuk.
Az ember szívesen elteszi magának, amit kap. Az enyém! Pedig nem csak a tiéd. Örülhetsz, neki, boldog lehetsz tőle, arcod sugározhat, és vidáman ébredhetsz, de ha ezt az adományt nem osztod széjjel, garantáltan el fogod veszteni.
Egy nap talán annyira fogsz vágyni valamit, hogy bármire képes lennél, csak hogy megszerezd. Amikor ez történik, légy nagyon, nagyon óvatos, mert abban a pillanatban az ördög kopogtat az ajtódon.
Egy nő levelet soha ki nem dob, ha rajta múlik. Még akkor sem, ha az volna a bölcsebb.
Ha irigyeljük az emberektől, amijük van, vagy bármilyen formában neheztelünk rájuk miatta, akkor mi sosem kaphatjuk meg azt.
A jó élet kulcsa az önismeret. Azt kell fogyasztani, amit az ember tényleg kíván, és akkor sem csömörünk nem lesz, sem "felesleg" nem képződik. Persze ez nehéz, mert a mai társadalomban a fogyasztással kompenzálunk egy csomó hiányt.
Veszekedtem, nevettem, szerettem vagy sírtam - bármit csináltam is, ha vele csinálhattam, nem akartam máshol lenni.
Szoríts magadhoz mindent, ami fontos, és üvölts az ég felé, Mert amit nem becsülsz meg ma, az holnapra már mind az ördögé lesz. És aztán hívhatsz papot, gyónhatsz százszor, mámorba márthatod a fejed, De már soha többé nem felejted el, hogy ez volt az egyetlen egy kis életed.
Azok számára, akik inkább a jövőt ismernék meg, mintsem hogy a jelenben éljenek, éppen a vágyuk ereje nyit valami homályos ablakot a holnapra, és nem az eszköz, amit e végből bevetnek.
Az emberi élet legnagyobb élményeit nem szabad csakis magáncélokra hasznosítani. Örömből, szeretetből, boldogságból, jókedvből másoknak is kell juttatni. Tovább kell adni a fényt, mert akkor tovább is tart.
A könyvek, mint az emberek, csak akkor adják ide titkukat, bizalmukat, ha te is átadod magad nekik. Nem szeretek másféle könyvet olvasni, csak olyat, mely az én tulajdonom. Nem elég a gondolatot, ismeretet birtokolni, melyet a könyv tartalmaz, legyen enyém feltétlenül - mint ahogy a szeretőt akarják - a könyv is, a gondolat földi porhüvelye.
Facebook
Pinterest