Idézetek a birtoklásról
Ami rajtunk kívül van, bármikor elvehető. Csak az lehet biztonságban, amit belül őrzünk.
Semmi sem a sajátod azon a néhány köbcentin kívül, ami a koponyádban van.
Talán az életem mégsem olyan kaotikus, csupán arra kell ügyelnem, hogy ne ragaszkodjak semmihez.
Ha imáinkban olyasmit kérünk, amit szeretnénk, Isten befogja a fülét, de ha olyasmiért imádkozunk, amire szükségünk van, csupa fül lesz.
Vágyakozunk arra, amivel nem rendelkezünk, és bánkódunk amiatt, amit elveszítettünk.
A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda
Olyan vagy, mint egy gyerek, aki eldobja a játékát, de máris kell neki, ha egy másik kölyök játszik vele.
Minden, a világ, a karrier, a munka, a család, a kocsik, a nagyképernyős tévé, az iPhone és az iMac, a műtárgytelefonok, a szép ruhák (...) mind elmúlnak, mind elmennek, nyomuk sincs. És a végén egyedül maradsz, és rájössz, hogy halott vagy.
Az embernek nagyon nehéz egyik pillanatról a másikra lemondania mindarról, amihez ragaszkodik.
A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda
Az ember nagyon ragaszkodik ahhoz, amiben hisz. Nem az igazságot keresi, hanem az egyensúly valamilyen formáját, és a hite elemeire alapozva egy nagyjából egységes világot épít maga köré, amitől megnyugszik, és amihez azután körömszakadtáig ragaszkodik.
A lemondás képessége az élvezet igazi kulcsa.
Nem tudjuk magunkat igazán koncentrálni az imádságra. Pedig ez lenne az imádságnak az alapállása. Odakoncentrálni teljes figyelmünket és teljes lelkünket az Istenre. Egyszer egy ember azt mondotta a lelkipásztorának, amikor erről szó volt, hogy ez azután már igazán nem olyan nagy dolog! Mire a lelkipásztor azt mondotta neki, hogy kedves Testvérem, ha maga csak két percig tud gondolni csak az Istenre, magának adom a lovamat. Akkor még a lelkészek lovon jártak. Mire az ember leült és elkezdett gondolni az Istenre. Egy perc múlva azonban már felugrott, odament a lelkészhez és azt mondotta: na, és a lóval együtt megkapom a nyerget is?
Ami nem a tiéd, arra ne gondolj úgy, mintha már a tiéd volna, hanem abból, amid most van, válaszd ki a legjavát, s egyúttal emlékezz meg róla, mekkora fáradsággal járnál utána, ha ez sem volna.
Mindig mást kapsz - pontosan azt, amire szükséged van. Azt az ölelést, ami megnyugtat, vagy épp a tekintetet, ami felvillanyoz. Az persze már a te dolgod, hogy megtanuld elfogadni azt, hogy meddig tartott, és nem "csak még egy utolsót, csak még egyet, aztán mehet" könyörögni, miközben tudod, hogy semmiből sem kaphatsz többet, csak annyit, amennyit neked szántak.
Az emberi szellem uralomra vágyik a saját porhüvelye felett.
Szeretetünk elég gyakran keveredik birtoklási vággyal, ragaszkodással és a másik iránti elvárásokkal. És gyakran igényt támaszt a kölcsönösségre. Amit a másikért teszek, azt elvárom tőle is. De ez a számítás ellehetetleníti az igaz barátságot. Vannak barátok, akik hosszú évekig nem látják egymást, és nem beszélnek egymással. De mihelyst találkoznak, újra fellobban barátságuk.