Idézetek a birtoklásról
Amit kaptál, elég legyen neked, megváltoztatni semmit nem lehet. Nézd el békés közönnyel azt, mi nincs; így az, mi van, rabjává nem tehet.
Hiába ölelsz magadhoz valakit két kézzel gyűrve, harapva, csókolva, fojtogatva (...) - mégsem a tiéd. De ha igazán szereted, a legtávolabbi csillagon, ide százmillió évnyire is veled marad - mert az egység élménye elveszíthetetlen.
Ha már nincsen semmim ezen a világon, bagoly huhogása ne verje föl álmom.
Nemegyszer, ha érték forog veszélyben, van, akinek le kell mondania róla, el kell veszítenie, hogy mások megtarthassák.
A férfiak eddig úgy bántak az asszonyokkal, mintha valahonnan közéjük repült madarak volnának: valami finomat, törékenyt, meg vadat, valami csodás, édes lelkűt láttak benne, - ám olyasmit is, amit kalitkába kell csukni, nehogy elrepüljön.
Csak maradandó dolgokra szabad költeni, nem pillanatnyi, múló örömökre... Amíg az élet meg nem tanít, hogy a maradandó sem többet érő, mint a pillanatnyi.
Az emberek nem azt veszik meg, amire feltétlenül szükségük van, hanem azt, amire vágynak. Az emberi szükségletek gyakorlatiak és objektívek, a vágyak viszont irracionálisak és személyre szabottak.
Mindenem megvan: talpam alatt hosszú út szívemben szabadság.
Ha többet akarunk elérni, mint amivel rendelkezünk, váljunk többé, mint amik most vagyunk.
Csak annyit meríthetünk a tengerből, amennyi belefér a formaedénybe. Kár erőlködni. A többi, ami kicsurran belőle, úgysem a miénk.
Akár óriások építik a kastélyokat, akár emberek a kunyhókat: kastélyok, kunyhók mind mulandó dolgok. Csupán a hegyek, a völgyek, a folyók és a népek örökkévalók, mert azokat Isten teremtette!
Aki szolgál, az kész az odaadásra, aki szeret, az odaadja magát, aki áldoz, magából ad a másiknak, és ezt a másik el tudja fogadni.
Érd be a gyönggyel: ne kérd a kagylót.
Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka.
Annyira szeretem a ruhákat, hogy az már bűn.
A vágy mindent virágba borít; a birtoklás elfonnyaszt és szürkévé tesz.
Facebook
Pinterest