Idézetek a birtoklásról
Soha ne hagyjuk, hogy a tárgyak fontosabb szerepet játsszanak életünkben, mint családunk, barátaink vagy saját lelkünk!
Főként tapasztalatokat halmozzunk fel, ne tárgyakat!
Fiatalon könnyen hiszi az ember, hogy amit megkíván, azt meg is érdemli, és ha valamire elég erősen vágyik, akkor istenadta joga is van hozzá.
Az embernek semmit sem szabad birtokolnia azon kívül, amit egy hátizsákban magával vihet.
Nehéz dolog ajándékot adni... ámbár azt hiszem, kapni, elfogadni még nehezebb.
Minden, ami nagy és értékes, magányossággal jár.
Hát nehéz is annak adni, aki sokat kapott a jó Istentől.
Csak akkor ember az ember, ha földje is van.
Nincs nagyobb bűn a sok vágyakozásnál. Nincs nagyobb szerencsétlenség, mint nem tudni, mikor elég, s nincs nagyobb veszedelem, mint nyereségre vágyni. Ezért aki meg tud elégedni azzal, ami elég, örökké elégedett lesz.
Az arannyal és drágakővel teli termet senki sem tudja megőrizni. Aki gazdagságával és előkelőségével kevélykedik, maga zúdít magára szerencsétlenséget.
Mindennel, amit elvesztünk, valamit nyerünk, és mindennel, amit megszerzünk, valamit elveszítünk.
A világ erőforrásai elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki szükségleteit, de nem elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki mohóságát.
Minden vagyonom elfér a nyeregtáskában. És ez jól is van így. (...) A legtöbb ember tulajdont akar. Földet, bőröndöket, kinek mi kell. Az ad nekik biztonságot. Pedig azt könnyű elveszteni. És a végén úgyse marad más az embernek, csak egy történet. Az legyen minél jobb!
Nem teszi boldoggá az embert, amit birtokolhat. Épp elegen vannak a Földön, akiknek mindenük megvan, és mégsem boldogok.
Emberek, akiknek élete egyszer érintette egymást, kell, hogy új formát találjanak kapcsolatuknak, ha ők maguk különböző irányba haladnak is. És jelenlegi egyetértésük része lesz új életüknek is. Senki nem birtokolhat egy másik embert. Ha együtt vagyunk, birtokosai vagyunk saját magunknak, a természetnek és az időnek. Ilyen egyszerű ez.