Idézetek a birtoklásról
A sok kincs a boldogságot porba dönti.
Nem kell sokat venni semmiből, viszont mindenből a legjobbat.
Az emberek úgy érzik, birtokolhatják a gyönyörű dolgokat.
Amibe görcsösen belekapaszkodunk, azt elveszítjük, s csak az a miénk, amit oda tudunk adni.
Milyen jó kifejezés a birtokbavétel. Én, aki annyi mindenre vágyom, mindent rögtön birtokolni akarok. Mégis, a birtoklás szomorú dolog. Azok a dolgok, amiket megkapsz, azok a dolgok, amiket sajátodnak mondhatsz, mind magától értetődővé válnak. Már nincs meg az az izgalom, az a vágy, ami a megszerzésük előtt hajtott. Annyira vágyom rájuk, hogy nincs mit tenni, muszáj megszerezni azt a ruhát, vagy táskát, de mihelyt megszereztem és az enyém lett, rögtön csak a gyűjtemény egy darabjává válik, kétszer-háromszor használom, és már nem is érdekes többé. A házasság vajon nem azt jelenti-e, hogy egyetlen emberi lényt birtokolunk? Igazából nem kell hozzá házasság, ahogy telik az idő, a férfiak egyre erősebben próbálnak uralkodni felettünk. A "Minek etetni a halat, ha már egyszer bekapta a horgot" című műsor. Azonban ha az élelem elfogy, két választása marad csak szerencsétlen halnak: elpusztul vagy megszökik. A birtoklás ezért is teher egyben. Mégis, az embereket továbbhajtja a vágy, hogy más embereket, tárgyakat birtokolhassanak. Ha ezt veszem alapul, az emberiség nem más, mint mazochisták és szadisták egyvelege.
Gondolj úgy vágyad tárgyára, mintha már a sajátod lenne. Tudd, hogy meg fog érkezni, ha eljön az ideje. Hagyd, hogy így legyen. Ne aggodalmaskodj miatta. Ne gondolj a hiányára. Tudd, hogy a tiéd, hogy hozzád tartozik, hogy már most a birtokodban van.
A birtoklás örökre befagyaszt az "én"-be, és örökre elválaszt a "mi"-től.
Holtig terem az élet a fán, ha mindig csak eleget markolsz.
Ha a kívánság ló lenne, minden koldus lovon ülne.
Hajlamosak vagyunk a sikert jövedelmünk vagy autónk nagyságával meghatározni, nem pedig segítőkészségünk fokával vagy emberségünk érettségével.
A gazdagság egy bizonyos fokán túl már csak a fölösleget lehet nélkülözhetetlennek tekinteni.
Valójában nem tudjuk elképzelni, pontosan milyen is lenne a korlátlan bőség. Az agyunk a szűkösségre van programozva; azokra a dolgokra összpontosítunk, amiből nincs elég: az időre, a pénzre stb. Ez ösztönöz minket. Ha megkapjuk, amire vágyunk, hamar elveszíti értékét, mi pedig új elérendő célok után nézünk. Az motivál, amink nincs, nem az, amink van.
Ha valamiből sok van, azzal már nem is foglalkozunk, ahogy nem foglalkozunk a levegővel sem, amit belélegzünk.
A bőség egy evolúciós lehetőség, magától kialakul, a hiánnyal azonban meg kell küzdeni.
Az emberi természet már csak olyan, hogy a szűkösséget könnyebben megérti, mint a bőséget.