Jon Krakauer

1954. április 12. — amerikai író és hegymászó

Nyolcezer méter fölött (...) a kívánatos lelkesedés és az életveszélyes csúcsláz közötti határvonal veszedelmesen elvékonyodik. Ezért hever annyi holttest a Mount Everest lejtőin.

Maga a kísérlet, hogy az ember megmássza az Everestet, önmagában is irracionális cselekedet - a vágy diadala az értelem felett. Aki valaha is komolyan fontolóra veszi, szinte törvényszerűen felülemelkedik minden józan okoskodáson.

Amikor a szerző (...) a megtisztulás szándékával ragad tollat, nem okvetlenül az olvasók érdekeit szolgálja.

A gyermekkori álmok nem múlnak el egykönnyen, és a józan ész semmit sem nyom a latban.

A hegymászás nem a vele együtt járó veszélyek ellenére, hanem épp azok miatt varázslatos tevékenység.

A hegymászás vacak mozifilmek kedvelt tárgya, puszta gondolata is olyan képzeteket ébreszt a közvéleményben, amelyeket leginkább cápákkal és gyilkos méhekkel társíthatunk.

Akárhogy is nézzük, kizárt dolog, hogy egy huzamos ideig tartó kétszemélyes expedíció részvevői megúsznák maradandó pszichés sérülések nélkül, ha az időjárás mostohára fordul.

Néha nem könnyű beismerni, hogy a természet lágy ölén töltött idő az esetek többségében nyirkos nylonzárkához kötöttséget, azaz sátorfogságot jelent.

Az optimizmus (...) veszedelmesen fittyet hány az egyszerű tényekre és fájdalmas úton szerzett tapasztalatokra.

Az ember csak akkor kezdi igazán érezni a mászást (...), amikor a technikai készségek olyan magas szintjére jut, hogy szinte észre sem veszi a megerőltetést.

Élvezem, ha olyan sziklát találok, amit még nem másztak meg, magam elé képzelek valamilyen fogásrendszert azon a sziklafelületen, azután megmászom. És minél homályosabb a rendszer, minél nehezebb ránézésre a szikla, annál nagyobb kielégülést szerez.

Kíváncsi lettem, mi az oka, hogy abból a néhány emberből, akivel a mászás révén találkoztam, olyan sokan foglalkoznak matematikával. Noha az egyik foglalatosság szinte teljesen szellemi, a másik pedig főleg fizikai, van valami közös a boulderezésben és a matematikában. Szerintem a sémafelismeréssel, a sémák elemzésének velünk született ösztönével függhet össze a dolog.

Az Eigeren a képzelet szüleményei hamar egybemosódnak a valósággal, és az Eigerwand vasúti megálló a kelleténél jobban emlékeztetett arra az évek óta vissza-visszatérő álomra, amelyben valami végeérhetetlen mászás során éppen az életemért küzdök a viharban, amikor a hegyoldalba vágott ajtóra bukkanok. Az ajtó mögött kandallóval fűtött szoba, kényelmes ágy, az asztalon gőzölgő étel, de álmomban ez az ajtó rendszerint zárva van.

Lakott helyektől távol a pénz mindig nagyon elvont holminak érződik.

Semmi sem nyújt olyan gyorsan ható gyógyírt az életuntságra, mint az ember életét fenyegető közvetlen veszély.