A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda

Az élőlény nélkül az anyagi test nem képes arra, hogy magától formát öltsön vagy kifejlődjön.

Az élőlény nem az anyagi test, hanem a Legfelsőbb Lény örök, szerves része, s ezért az önvalóról szóló tudásának felébresztése nagyon fontos.

Az igavonó állat terhe elviselhetetlen, azonban a szeretet terhe örömet okoz.

Senki sem anya, apa vagy rokon; Akár a tenger habja, csupán rövid ideig megül. Ahogy a tenger habja beleolvad a tengerbe, Úgy tűnik el ez az öt elemből álló becses tested.

Nem szabad azt gondolnunk, hogy mivel a gyónás megszabadított bennünket a bűnöktől, továbbra is bűnöket követhetünk el

Vágyakozunk arra, amivel nem rendelkezünk, és bánkódunk amiatt, amit elveszítettünk.

Az elme a legjobb barátja lesz annak, aki legyőzi őt, ám annak, aki nem képes felülkerekedni rajta, a legnagyobb ellenségévé válik.

Az embernek nagyon nehéz egyik pillanatról a másikra lemondania mindarról, amihez ragaszkodik.

A sötétséget el lehet űzni a fénnyel, a fényt azonban sohasem takarhatja be a sötétség.

A szeretet mindig jelen van, de kéjjé torzulva. Amikor a vágy kielégületlen, akkor dühösek leszünk; amikor dühösek vagyunk, illúzióba kerülünk, és amikor illúzióban vagyunk, elvesztünk.

A tudás nem érzelmekből származik. Az odaadás nem érzelem - tudomány.

Az anyagi világban örök tűz lángol szünet nélkül. Mindenki azzal próbálkozik, hogy eloltsa, de az anyagi természet nyomorúságának e tüzét lehetetlen kioltani addig, amíg nem szilárdulunk meg tiszta tudatunkban, a lelki életben.

Amint megértjük, hogy "én nem ez a test vagyok, hanem lélek, s létezésemet a tudat jelzi", képesek leszünk arra, hogy a valódi boldogságban szilárduljunk meg.

Az elme mindig zavart. Néha így gondolkodik, néha amúgy.

Ha az ember nem tudja biztosan, mi a valódi boldogság, nem érheti el azt.