Ignacy Karpowicz
1976 — lengyel író és műfordító
Valami hibádzik tájamon a színekkel és illatokkal, mégis folyton-folyvást szerelmes vagyok abba, ami mindig változik. Arany labdaként folyvást fut előttem a meg-megállított szeretett föld.
A megfoghatatlan dolog - valami, amit nem lehet lemérni, megmérni, mégis lényegi hatása van az események folyására. Ennyi a definíció. Egyszerű definíció. Minél egyszerűbb egy definíció, annál nehezebb a gyakorlati alkalmazása.
Pawel érezte, amit érzett, megvolt a maga igazsága, és megvoltak a maga tévedései is, amelyekért fizetett, nem mindig készpénzzel, és sokszor határidő után, a tévedések ugyanis nem évülnek el, csak a kamatszámláló ketyeg: tik-tak, vágd el a kék vezetéket, vagy a pirosat.
Egy gyerek, aki mindig egyetért a szüleivel, az meg van törve. Azt akarom, hogy az én gyerekem igazi gyerek legyen. Azt akarom, hogy az én gyerekem autonóm legyen. Hogy néha ne szeressen. Akarom, mert szeretem. Szeretem, s ezért megengedem neki, hogy elfecsérelje az életét, habár természetesen küzdeni fogok azért, hogy ne pazarolja el.
Ha mindenki nyerni akar a jóságban... akkor nincs értelme a játéknak. Ha mindenki jó, nem nyer senki.
A hiba olyan, mint a gyerek. Növekszik. Kilép a világba. Szocializálódik.
A bűn nem hiba, bár hibának adja ki magát.
Találkozni Jézussal nem akármilyen kihívás, mindenekelőtt logisztikai szempontból: állandóan úton van, hol keresztre feszítik, hol mennybe megy, hol világra jön, azonkívül csomó temploma van, ahol lógnia kell egy kicsit. Allah mellett őt a legnehezebb elcsípni az istenek közül. Nagyon elfoglalt: feszített napirend. Magába forduló típus. Nem szívesen hagyja el a negyedét. Szereti az embereket. Kicsit hippi, kicsit skizofrén.
Az ember érdekes. Nem maga az ember, hanem a mechanizmusok, amelyek kordában tartják az emberi szenvedést, elragadtatást és más üres, csillogó főneveket.
Sosem gondolkodott azon, hogy szereti-e őket. Evidens volt - szereti. Elvégre a gyerekek szeretik a szüleiket. Szülei nem ittak, nem dohányoztak, kis fizetésért teljes munkaidőben dolgoztak, mindig figyelembe vették fiuk álláspontját - azért éltek, hogy... élhessen.
A nap minden nap felkel, s ebből azt a következtetést vonjuk le: másnap is fel fog kelni. A háztáji tyúk minden nap kap magot, s ebből azt a következtetést vonja le: másnap is kapni fog. Egy nap azonban, mikor nagyra hízott, kitekerik a nyakát. Ennyit ér, leegyszerűsítve, az induktív módszer.
Mindenkinek elidegeníthetetlen joga van a spamjeihez. (...) Az én spamem, az én életem.
Az intelligencia sokféleképp jelentkezik. Néha csak a halál után.
Úgy érzi magát, mint egy operációs rendszer, gondolta, reménytelenül lefagyva, az időn kívül, egy másik ablakban, egy inaktív ikonban a kozmikus asztalon: szeme előtt égszínkék csempéket látott a falon, a padlón, a plafonon, kék képernyővé összeolvadva, a halál kék képernyőjévé, fatal error, végzetes lemezhiba.
Ha sikerre vágysz, válassz ki valamit, ami nem érdekel, aztán csináld legjobb tudásod szerint, ez mindig bejön.