Szvámi Ráma

Drámákat teremtünk és teremtünk újra, amelyeket aztán elfelejtünk csak drámának tekinteni. Tévedésből valóságnak látjuk, aztán pedig a fájdalom, az öröm és újra a fájdalom örvényében hányódunk. Végül felvirrad a nap, amikor más távlatok felé fordulunk. Képesek vagyunk hátralépni és egy bizonyos távolságból nézni a drámát. A fájdalom csökken, a bölcsesség és a dráma humora nyilvánvalóvá válik.

Ha hibázol, ne kenődj el, mint az agyaggolyó, próbálj olyan lenni, mint a gumilabda, amely visszapattan.

Ha szeretsz valakit, mindenkit szeretsz. A szeretet a kitágulás és ne az összehúzódás felé vezessen.

A tisztelet az első fok a szeretet lépcsőjén.

Aminek nem kell megtörténni, az nem történik meg, aminek pedig meg kell történnie, az megtörténik. Ezért ne veszítsd el a nyugalmadat.

Az önzetlenség a szeretet egyetlen kifejeződése.

A békét talán soha nem is lehetett megtapasztalni a világban. Itt a béke csupán egy pillanatnyi szünet két háború között. (...) Nincs más út a békéhez, mint a mélységes csendbe lépni, ahol ő lakozik, az Isteni Anya, teljes fenségében és békességében.

Az élet arra való, hogy éljük, a szeretet arra való, hogy adjuk.

A boldogság nem az, amit akarunk, hanem azt akarni, amivel rendelkezünk.

Az Úr bennem van, a szentélye vagyok. Ahogy a szentélyt is tisztán és rendben tartják, mindent megteszek, hogy tisztán és rendben tartsam a testem, elmém, légzésem.

Tetteidet önzetlenül, szeretettel, hozzáértéssel végezd.

A világon mindent, ami nekem adatott, az Úrtól kaptam. Értem vannak, jogom van hozzá, hogy használjam őket, de nincs jogom birtokolni, mert nem az enyémek.