Basa Ágnes

A legtöbb félreértés abból származik, amikor azt feltételezzük, hogy ugyanazt értjük a szavakon.

Amikor házimunkát végzünk, egy vissza-visszatérő, szinte halálunkig tartó folyamatot tartunk fenn. Olyan ez, mint a légzés. Nem lehet abbahagyni, mindig újra kell kezdeni.

A testtel való összekapcsolódás minden relaxációs és meditációs gyakorlat alapja. Minél több időt töltünk a testi érzeteinkkel, annál nyugodtabbak és összeszedettebbek leszünk, és a magunk elfogadása is nagyban megerősödik.

Gondolataink szelektálásra, kontrollálásra és elengedésre várnak! Ha kritika nélkül elhisszük őket, teljesen kiszolgáltatottá válunk a saját negatív gondolati folyamatainknak.

A haladás változások láncolata.

A makacs szennyeződések, csakúgy, mint a tudat tisztátalanságai, nehezen múlnak el - jócskán kell hozzá erőlködnöm.

Minden hozzájárul a rendetlenséghez: amit nem használunk, nem hordunk többé, nincs kedvünk vagy bátorságunk kidobni, vagy úgy gondoljuk, hogy egyszer jól fog még jönni. Talán neveltetésünk vagy régebbi tapasztalataink miatt, vagy mert kételkedünk képességeinkben, ragaszkodunk olyan megoldásokhoz, amelyek nem engednek továbbmozdulni az élet más területein sem, legyen az munka vagy akár párkapcsolat. Aki rendet rak, gyakorolja az elengedést, s ez segíti a mentális takarítást, ami a fejlődésünket szolgálja.

A tartós rendetlenség tükrözheti elménk állapotát is. Ebbe beletartozhat mindaz, ami nem hagy nyugodni, akár egy megígért, de hiába várt telefonhívás vagy egy soha el nem jött vacsora ígérete. Ide tartoznak az olyan eszmék és elgondolások is, amelyek megakadályoznak bennünket abban, hogy ténylegesen azt csináljuk, amit szeretnénk.

A dolgoknak vagy helyük, vagy szaguk van. Nincs háztartás, ahol a bomlás meg a rothadás látványára, a bűzre ne lenne példa.

A tudatos nézőpontváltás elengedhetetlen, ha minőségi döntéseket akarunk hozni.

Ha nincs pénzem, erőm, időm, néhány gyertyával és lelki ráhangolódással a legegyszerűbb paprikás krumpli is ünnepivé tehető.

Ha egyetlen pillanatra sem menekülök a változás elől, hanem tudatosan élem meg, türelmesebb leszek azzal, ami amúgy is elkerülhetetlen.

Mind az anyákkal, mind az olyan nőkkel, akiknek folyton másokkal kell törődniük, gyakran előfordul, hogy kiégnek. Ilyenek például a tanárok, az egészségügyi dolgozók. Ez az összeomlás akkor következik be, ha valaki túlságosan vagy túl sokáig gondoskodik másokról, a saját feltöltődését viszont elhanyagolja.

Bármit teszünk az életünkben, annak kétféleképpen állhatunk neki: ellenállással vagy elfogadással. A jelenünk vagy erről, vagy arról szól.