Vers
Ki voltam, és mivé lettem?
Egyetlen perc az egész -
Valami elsuhant felettem.
Döbbenten nézem, hogy közelednek,
mindazok, akik én voltam itt.
S látom, hogy a testem egyre csak lapít.
Miért vonzódom úgy hozzájok? Mert ők lelkemnek rokoni, Mely mindig új s új alakot vált S mégis folyvást az egykori. Lehet még másban szinte hozzám A felhőt hasonlítani: Vannak neki, miként szememnek, Könnyűi és villámai.
Mondd, mit ér a sorsod? nézz a tükörbe és számolj el végre önmagaddal! Végy hozzá erőt - ne lássa senki más. És hidd el, hogy nem a tükör a hibás.
Nem értem meg azt sem, amit józan ésszel teszek. S tökéletlen vagyok abban, mit eltökéltem. Öröm és bánat más, mint amit érezhetek. Megyek, s nem követ, ami belül vagyok mégsem.
Itt a végső elszámolás ideje önmagaddal. Bomlani kezd benned Bábel tornya, A nyelvzavar megszűnik azonnal, ha megérted, melyik közülük az igazi varázsszavad.
Nagyon halk a zizegő hang benned. Rezonancia, amit feléd küld a láthatatlan hárfa. Figyelj rá. Mindig neki van igaza.
Tudod-e hogy a belső csend lelked gyógyforrása? A jeges ma elől takarót sző rád egy kegyes párka. Egyszer majd ráébredsz mitikus önvalódra.
Egyre többet értek az életemből, mert egyre több belőle az, ami messze van, nagy ár az ingatag tanulságért.
Eddig lobogtam, küzdtem, vágytam, égtem:
utolsó végváramba visszatértem,
s dárdák elől páncéltalan magam
egy láthatatlan körrel kerítem.
Megálljatok!
Ezen túl Én vagyok, és a Hitem!
NEM ELÉG hinni. Ne bámulj kábán az örvénybe! Lehúz. Tekints fel! Figyelj benső egedbe! Csupa fontos jel. Utat mutat a végtelenbe.
Szentséges ég miképpen hihettük, hogy rajtunk kívül és körülöttünk döntenek végül rólunk bíráink? Bennünk ítélkeznek.
Facebook
Pinterest