Vers
Okom panaszra? nincs, hiszen a Lényeg: hogy lehetek, mint milliárdnyi lények; így-úgy-amúgy. (Sokaknál sokkal jobban, s van, ki ha rám néz: szíve szebben dobban.)
Búvóhelyet keres az ember, és megtalálja önmagát, szétnéz, mint tűz mellől az ősember, elég-e ez? Nem kell kerítés, nem kell biztonsági zár, riasztó sem kell, nem kellenek őrök, emberi és gépi szemek, emberi és gépi falak, nem kell a másik félelme, nem kell a másik irigysége, hogy saját magunktól önmagunkig eljussunk.
Önmagamhoz sem tudtam hű maradni elárulván a bennem lakozó felsőbb erőt bűnhődnöm kellett.
Nem, nem, ezerszer is nem! Nem vagyok sem angyal, sem valaki Más! De millió hang sikolt a lelkemben, Kárhozat visszahangzik a feleletben, Szavuk létemre a végső csapás: Emlékezz! Kinek őseleme a tagadás?
Én nem tudom, hogyan kell. Bármit. A "dolgokat". Csak van, hogy sikerül (nem is kevésszer) - de, hogy is mondjam? n e m: nekem. Hangszer ne legyen büszke a zenére.
Van határ, ami attól van, hogy meghúzzák, kijelölik. Van természetes határ - még az sem változhatatlan. És van, ami csak akkor és attól, de attól fogva mindörökre létezik, hogy megsértettük: magunkban.
Nem vernek értem harangot félre, mert gátakat sem szaggatok, tisztelem itt is, ott is a partot, amit a sorsom megszabott.
Nincs más esélyed, hogy amíg még vannak nappalaid és éjszakáid, együtt tudj élni magaddal, békén feküdj le, könnyű szívvel ébredj.
Facebook
Pinterest