Fésűs Éva
1926. május 14. — 2019. február 21. magyar mesekönyv író, költő
Naponta egy lépést tehetsz, hogy messzi célodat elérd, de ne csüggedj. Akit szeretsz, ugyanígy elindul feléd.
A szép szavak szájamból mind kihullnak, csak azt tudom: lelkem kívánja fényed, Ki egyformán szeretsz galambot, férget, taníts meg, édes Istenem, szeretni.
Nem vernek értem harangot félre, mert gátakat sem szaggatok, tisztelem itt is, ott is a partot, amit a sorsom megszabott.
A szépben az a legszebb, ami leírhatatlan, a vallomásban az, ami kimondhatatlan, csókban a búcsúzás vagy nyíló szerelem, egyetlen csillagban a végtelen.
Nem hoztam kincset, és az igazság arcát nekem sem tárta fel. Csepp víz szeretnék lenni, de tiszta, melyben az ég magára lel.
Álmodik a fenyőfácska odakinn az erdőn. Ragyogó lesz a ruhája, ha az ünnep eljön.
December az úton szánkóval szalad, karácsonyi kedvvel kincset osztogat. Piros ünnepet hoz, fenyők illatát, hóember a kertben kicsípi magát!
Karácsonykor mindenki varázsol, meglepetés bújik ki a zsákból, szekrényeknek titkos rejtekéből, édesapám legmélyebb zsebéből.
Facebook
Pinterest