Honfy Ágnes Ilona
magyar író
Veszteség nélkül nem lehet megvívni egy csatát. De a veszteségnek is vannak fokozatai.
A küzdelmek sosem csupán a csatatéren zajlanak, és néha a figyelemelterelés a legjobb hadművelet.
Nem vagyok sem angyal, sem valaki Más! De millió hang sikolt a lelkemben, Kárhozat visszahangzik a feleletben, Szavuk létemre a végső csapás: Emlékezz! Kinek őseleme a tagadás?
Aki él, az maga is legyen egy a fényes lángok közül!
A szavak gyakran csak arra jók, hogy tudatosítsák az emberben azt, amit jobb lenne nem megbolygatni.
A meredély szélén állok, és elhiszem, Hogy lelkem fecskeszárnyon szállni fog. De bűnből kovácsolt láncaim lehúznak, S megváltás nélkül a mélybe zuhanok.
Egy uralkodó nem tehet semmit anélkül, hogy saját cselekedeteit és viselkedését tükörképként ne látná viszont alattvalóiban. Nemcsak törvénnyel és ráruházott végrehajtó hatalommal uralkodik felettük, hanem követendő példaként is, legyen az ő példája jó vagy rossz.