József Attila

Ha mosolyog, mosolya csupa csillag, De ha szomjazom, akkor friss patak, Az én kedvesem az egeknek nyílhat, De megcsókolni csak nem szabad.

Halál, terítsd rám köntösöd, hisz fázom, Gonosz szélvész s vihar dúl bennem és süvölt, A vágy-sakálsereg az égre fölüvölt S bus esten meztelen bőrig megázom.

De meg ne mondd, hogy érte sírok, - Szavadnak akkor úgyse hisz, - Hogy verseket csak néki írok
S utam az őrülésbe visz. Csak éjfelen, ha fény csillog, Csókold haját helyettem is.

A szemed ne emeld föl, Életberántó fénye Zavarná most a szívem, Ki rőt vágyam tüzén,
Magagyújtotta máglyán Ma lelkesen elégne: Őrjöngő tűzimádó Módján szédült legény.

Ha víz volnék, hát volnék pocsolya. Ha tűz volnék, hát volnék hamuja.

Jó volt és rossz volt ő: embernyi, most nem jó s nem rossz, ám szeretni ma is lehet még szelíden.

S hiába bánkódsz, az igazak lehelte felhő nem segít a te könnyeiden - az én szememmel kell kisírnod mindent, hogy érted el ne pusztuljon szivem!

Egy hangvilla két ága vagyunk S mégis, ha egymásra nézünk, Néha rekedten száll föl a szomorúság.

Fürödjünk meg a folyóban, szív a szívben, Hiszen mi is tiszták vagyunk, Hátha mi is elfolyunk a tiszta vízben.

Minden asszony csókja összebugyog benned S már sokszor félek, nagyon félek tőled, Mert mi nagyon összebogozódtunk S még minden szabad szálat elkeversz. Ó, mi akkor is kívánjuk egymást, Mikor énrajtam szörnyű kövek vannak És te könnyű felhőkön heversz!

Most mégis, megfáradván, Dicséreteddel keresünk új erőt S enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván: Szabadíts meg a gonosztól. Akarom.

És sírt és sírt, csak sírt, míg meg nem halt, Késnyelek hullottak pengétlenül A szemeibül. - Ó, mennyi dinamit lakik Én élve síró szemeimben! - A föld egyszerre elszaladt alólunk És elszaladt alólunk minden; Ég, csók, tűz, magam s a semmi. (...) Fehér vízben hevertünk egymás mellett, Szivemben ő s az ő szivében én. Hátulról keresztülnéztem magamon S úgy láttam, hogy bennem él tovább.

Mosolya vízcsepptiszta tenger S az ő szomoru mosolyába Beléömlik minden más asszony Tisztító, éhes kacagása.