Idézetek a vigaszról
Mert szegénynek drága kincs a hit. Tűrni és remélni megtanit.
A barátságunk azon néhány dolog egyike az életemben, amelyektől normálisnak érzem magam.
Elveszett szerelmeink, széttépett leveleink és barátaink hangja a telefonban. A felejthetetlen éjszakák, a mániánk, hogy mindig, mindent átköltöztetünk, az emberek, akiket majd fellökünk, ahogy futunk a busz után, amely úgysem fog megvárni bennünket... Ez a sok minden, meg még más is. Ez elég, hogy ne omoljunk össze.
Vannak a világon olyan emberek, akik egyetlenegyszer sem ölelnek meg, és sohasem játszanak veled, de akkor is szeretnek. Csak nem tudják, hogyan mutassák ki.
A búcsúzás fájdalma jelentéktelen a viszontlátás öröméhez képest.
Bármikor visszamehetsz a lelki társadhoz, épp ezért ő a lelki társad.
A kitalált horrortörténetek segítenek elviselni a valódi szörnyűségeket.
Enyhül a fájdalom, ha szóba lehet önteni, s ha rokonszív is együtt érzi azt.
Az emberek néha azokat a dolgokat írják le, amiket nem tudnak elmondani.
Ha életem csordultig tele rosszal: boldogságom kis törmelékeit idézem fel, melyeket kintről hoztam s bennem laknak. Ez mindig felsegít.
Ha kételkednél az élet erejében és a megújulás hatalmában, csupán figyelj az óriási kőtömb észrevehetetlenül piciny résén áttörő fűszál csodájára.
Mindenkinek szüksége van egy képzelt világra, ami segít a nehéz időkben.
Híd Terabithia földjére c. film
Sírtam és zokogtam éppen, Földre rogyott a térdem, De az Úr hangja volt, Igen, ő volt, ki szólt: Nem lesz több bűn, Sem hazugság, Csak öröm és béke, S a könnyeknek vége.
Az igazi sírás (...) érzésnek kielégítőbb, mint látványnak.
Ha szeret valaki, akár csak egyetlen ember, az azt jelenti, hogy még élsz.
Facebook
Pinterest