Stephanie Dowrick

A szeretet boldogságot ad. Nem pedig igényli azt.

A boldogság lelkiállapot, nem pedig cél. Nem szükségszerű, hogy "rátaláljunk a szeretetre" a boldogság előtt. A boldogság abból fakad, ahogy az élet eseményeiről gondolkozol: a dolgok pozitív szemléletéből; annak megértéséből, hogy mi jó, vagy miből lehet tanulni; abból, hogy mindenkiről a legjobbat feltételezed; a fölösleges dolgokon való felülemelkedésből; a bajon és balszerencsén való túllépésből; lelkesítő és magukkal ragadó célok megfogalmazásából; alkotókészséged állandó fejlesztéséből; az élettel való törődésből.

A szeretetet nem lehet erőltetni. Bárkit vagy bármit erőltetünk is a szeretet nevében, az nem más, mint a szeretet és az önzés összetévesztése. Mindaz, amit a szeretetről tudsz, enyhítse éned igényeit.

Ahhoz, hogy szerethess, semmilyen különleges személyre nincs szükséged az életben. A szeretet állapota önmagában különleges. Semmilyen kivételes cél, semmilyen különleges eszköz nem kell hozzá. Ez a szellem és a szív természetes állapota. Létezésmód.

Még a legborzalmasabb válságok közepette is kell, hogy rejtőzzék benned némi nyugalom. Oszd meg másokkal is. Amit adsz, megváltozik, s kevésbé érzed majd a kifosztottságot.

A szenvedély kortalan érzés, amely erővel tölt meg, és át is alakít minket. Ha valamit szenvedélyesen csinálunk, akkor tökéletesen a jelen pillanatnak élünk.

Egy embert akkor látunk a legtökéletesebbnek, amikor beleszeretünk. (...) Később meg kell tanulnunk elfogadni az összes hibáját is.

A feltétlen szeretet elkötelezettséget jelent az önmagáért való szeretet iránt (...), hogy az emberiségben ott van a jó mindazon hibák, csalódások, tragédiák és rejtélyek ellenére, amelyek az emberi lét örök részei.

Nem szabad alábecsülni annak az apró lépésnek a jelentőségét, amely egy másik ember megbántásának borzalmas szándékától térít el.

A boldogsághoz nem feltétlenül tartozik hozzá, hogy mindig megkapjuk, amire vágyakozunk.

Néha jóindulattal kell arra tekintenünk, amit nem tudunk megváltoztatni.

A szeretet akkor szárnyal szabadon, ha nem terheljük meg kívánságokkal.

Egyetlen pillanat alatt el lehet jutni a gyermekkorból az érett felnőttkorba - mindössze azt kell felismerned, hogy más emberek érzései éppoly fontosak, mint a sajátjaid.

Ahhoz, hogy valakit képesek legyünk úgy szeretni, amilyen, arra is törekednünk kell, hogy saját magunkat mindenestül elfogadjuk.