Stephanie Dowrick

Egy csecsemő csak mosolyog: nem mérlegeli, ki méltó a mosolyára és ki nem. Mi is újratanulhatnánk mosolyogni, még mielőtt bármit megítélnénk.

Ne utasítsd el a szeretetet, amikor vigasztalásra szorulsz.

Megeshet, hogy állandóan csak arra gondolsz, akire legszívesebben egyáltalán nem gondolnál. (...) Tedd meg a megbocsátáshoz vezető első lépést; szabadulj ki múltad szorításából. Röpítsd magad a jelenbe.

Észrevetted, mennyivel többet hallasz, ha ítélkezés nélkül figyelsz a dolgaidra?

Becsüld meg a barátokat, mintha választott családod tagjai lennének. Becsüld meg a családodat, amiképp a legkedvesebb barátaiddal tennéd.

Olyan dolgokat, amiket soha, semmi pénzért nem tenne meg az ember, meglepően könnyen képes véghez vinni szeretetből.

Ha kételkednél az élet erejében és a megújulás hatalmában, csupán figyelj az óriási kőtömb észrevehetetlenül piciny résén áttörő fűszál csodájára.

A gyűlölet éppoly erővel köthet össze embereket, mint a szeretet.

Bízd magad barátokra. De sose vedd a barátság kincsét magától értetődőnek.

Az sem kevésbé szeretetteli, ha az ember felszámol egy olyan kapcsolatot, amely megalázó vagy kiüresedett. Nem az az igazán fontos, hogy kilépünk-e egy ilyen kapcsolatból vagy sem, hanem az, hogy milyen szeretettel és tiszteletteljesen cselekszünk, miután meghoztuk a döntésünket.

Ha megérted, viselkedésed mely formái visznek közelebb az emberekhez, akkor azt is megérted, melyek távolítanak el tőlük.

Az együttérzés a világ legcsodálatosabb dolga. De csak akkor létezik, ha gyakoroljuk.

A szeretetnek köszönhetjük a biztonság és sebezhetetlenség érzését. Ez tesz képessé minket arra, hogy önzetlenül forduljunk mások felé.

Az igazi szabadság az, ha úgy adunk, hogy nem várunk érte elismerést, sem köszönetet.

A tolerancia leginkább azt az elkötelezettségünket fejezi ki, hogy senkinek az életét nem tartjuk előbbrevalónak a másikénál.