Idézetek a vigaszról
Csak azok az emberek érezhetnek nagy szomorúságot, akik nagyon tudnak szeretni is; de az a nagy szükség, hogy szeressenek, szolgál egyetlen ellenszerül bánatukra, és ez gyógyítja meg őket.
Szeretni kell a csalfa köd-eget, Szeretni kell száz csillag enyhe képét, Fölnézvén a szív könnyebben feled És föltalálja tán az örök békét.
Ha karomba zárlak téged, a szabadság ölel, A világ csak rángat engem, a karod ringat el.
A rászorulónak valamennyi vigasz közül egyik sem tesz olyan jót, mint a megállapítás, hogy az ő esetére nincs vigasz.
Ne félts! ne hidd, hogy nélküled maradtam. Angyalok hű világa vesz körül.
Mérhetetlenül messze mindnyájunktól és mindnyájunk felett. Akár a földön van még, akár az égben, lelke Istenben nyugszik már!
Nem azért, mert elmúlt - a múlt is lehet nyomasztó -, hanem azért, mert mindez már nem benne van. Benne öröm van! Felszabadult, bizsergető öröm. Ezek a képek nem egyebek, mint egy régen vízbe dobott kő késve érkező hullámai.
Kincsként kell őrizni a szívünkben az emlékeket.
Számomra az otthon mindig a menedéket jelentette. A szobám az a hely volt, ahol el tudtam rejtőzködni a világ elől, és szerepek nélkül önmagam lehettem.
A napok folyamán a zajló élet és Réka folytonosan mellette álló bátorítása következtében kezdett kissé megnyugodni, lelkileg megerősödni, kevesebbszer beleveszni a reményvesztettség örvényeibe. Saját maga is érezte, hogy a folytonos tevékenység kimozdítja a válságból, létrát ad a szakadékból való kimászáshoz.
A képek csak az övéi voltak, senki nem radírozhatta ki őket.
Aki nevet, az felejt. Mily jótevője az emberiségnek, aki feledést osztogat!
Keserűbb lettél, de nem ostobább, Nincs olyan pont, ahol nincs tovább. Megtörhet minden, ami létezik, De ha nincs hova menned, Én nem hagylak itt.
Minden bajra két orvosság van: az idő és a csend.
Szeretem a cseresznyevirágot. Nem tudom miért, de megnyugszom, amikor lehullik. Talán mert ilyenkor mintha megszabadulnék attól a nyomott, szomorú érzéstől.