Idézetek a vigaszról
Gyermek-szívvel elfelejtem, Hogy csalóka, ámító az őszi fény S hogy engem megcsalt eddig Minden álom, minden tündöklő remény.
Éld a víg jelent, ne kutasd a holnap gyötrő gondjait; keserűt is enyhít a szelíd mosoly; maradéktalan nincs üdv a világon.
Nem igaz, hogy a háborúnak lelke van... Nem igaz, hogy jobbak leszünk általa... Nem igaz, hogy a ma született, ártatlan csecsemőnek is szenvednie kell... Én nem tudom visszaadni a halott apákat, sem a halott férjeket, drága gyermekeket. Nem tudom, nem tudom! (...) De tudom, hogy nem azok fognak győzni, akik egymást öldösik. De tudom, hogy kifosztott, meleg fészek romjaiból új otthon épül. De tudom, hogy a csók erősebb, mint a fegyverek, s egy ölelő karban több élet van, mint amit eddig az összes találmányok és bölcsességek nyújtottak.
Az élet, mint homokszem pereg tovább, az elmúló rossznak a súlya sem fáj. Arcod a fény mossa, jobb lesz talán, a rád váró út még előtted áll.
A gyerekek nem a tündérmesékből tudják meg, hogy a sárkányok léteznek. A gyerekek már tudják, hogy a sárkányok léteznek. A tündérmesékből azt tanulják meg, hogy le lehet őket győzni.
Anyám! Ha jönnek, s mondják majd neked Hogy fiad egy elzüllött, rossz bohém Ne fájjon értem drága jó szived Hisz annyi rosszat követtem el én. Anyám! Ha jönnek, s mondják majd neked Hogy sírva járkálok az éjszakán És hajnalban részegen nevetek Anyám! Fordulj félre, s ne gondolj reám.
S rázkódhat a siratók háta, a Mindenség nem borul gyászba!
Ami az életben megmarad nagy ajándéknak, amiből hitünk és jóindulatunk tartalékait gyűjtjük, legtöbbször csak ilyen váratlan, jelentéktelen ajándék.
Egy sor dolog a látszólagos fölöslegessége vagy fájdalmassága ellenére sem haszontalan. Meg kellett történniük velünk ahhoz, hogy általuk kedvesebbnek, értékesnek lássunk valami mást, esetleg ugyanazt, jobb szögből. Az óvatos érzelmi életnél nincs rosszabb.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert Te velem vagy.
A magamfajta ember a csókot azért hajszolja, hogy a szomorúságból szabaduljon.
Nem mondom, hogy ne sírjatok, mert nem minden könny keserű.
Így győzik le a gyerekek magukban a félelmet. Elalszanak.
Semmivé kell lennünk, hogy igaz helyünkre kerülhessünk mindenben.
Az élet: hasra esés...! És fenékre huppanás...! Bizony, gyerekek...! Bohócok vagyunk, mind...! Mert először van a félelem, a fájdalom, a jaj, istenem!... és aztán a felszabadulás, a derű, a nevetés.
Facebook
Pinterest