Quintus Horatius Flaccus

Úgy élj, hogy emlékezz, hogy milyen rövid az életed!

Hibáját kerülendő, az ostoba ember az ellenkezőjét cselekszi.

Aki sokat epekedik, sokat nélkülöz.

Százszor boldogok, akiket sértetlen kötelék, jó szerelem fon át; s nem választja el őket únt pörpatvar, se szeszély, semmi, csak a halál.

Színem változik, arcomon méreg sáppad, a hű értelem elhagyott, titkon könnyezem is, tudom; lassú tűz, szerelem kínoz, elégek én.

Míg én voltam a kedvesed s felfénylő nyakadat még nem ölelte más ifjú, míg veled éltem én, nálam jobban a dús perzsa király sem élt.

Légy bölcs, élvezd a mámort. A remény ritkán igazmondó barát. Beszéd az idő léha tékozlása. Ma élj! Ki tudja, eljön-e a holnap?

Álld helyed bátran, ha szorít a sors, és légy szilárd; viszont, okosan, magad vond össze, hogyha kedvez a szél, túlontúl büszke vitorlád.

Látod mely rövid mulandó ez világ. Elmúlik higyjed mint szinte az virág, Mert nincsen benne állandóság, Folyása néki állhatatlanság.

Minden siker azé, aki a kellemest összeköti a hasznossal.

Éld a víg jelent, ne kutasd a holnap gyötrő gondjait; keserűt is enyhít a szelíd mosoly; maradéktalan nincs üdv a világon.

Légy erőslelkű, ha nehéz a sorsod, s bátor. Ám légy bölcs, s ha a kedvező szél szerfölött fújná dagadó vitorlád, vond be a vásznát.

Az élet semmit sem adott az emberiségnek nagy erőfeszítések nélkül.

A harag rövid ideig tartó őrültség.

Ne bánd,  holnap mit hoz; akármire ébreszt a sors, vedd tiszta haszonnak; és ne vesd meg, ne kerüld, barátom, a szerelem gyönyörét s a táncot.