Quintus Horatius Flaccus
Boldog az, aki felülemelkedik a hétköznapi ügyeken.
Bármivel is áldott meg Istenünk, vedd azt hálás kézzel, ne halogasd örömeid évről évre, hogy bárhol is éltél, elmondhasd: boldog életed volt.
Nincs, mi örök, ne reméld! Int erre az év meg a perc, mely elviszi szép napodat.
Még egy útmutatás - ha ugyan kell még a tanács - nézd jól meg, hogy kire mit mondasz, s főként kicsodának.
Bármi tanácsot is adsz, röviden tedd! Így fogan az meg gyorsan a lelkünkben, s mélyen bele így gyökeredzik.
Holnap mi lesz majd? azt ne kutasd! A sors ahány napot nyújt, vedd nyereség gyanánt.
Nem a lélek, csak az ég alja változik azok számára, akik a tengeren túlra vándorolnak.
Légy ura indulatodnak, mert ha az nem engedelmeskedik, parancsolni fog.
A szerelemnek megvan az a baja, hogy benne harc és béke örökké változik.
Az voltam, ami vagy; az leszel, ami vagyok.
A nevetségest hamarabb megjegyzi akárki, s őrzi eszében, mint amit elfogad, és mire felnéz.
Jó s igaz ember az érdemesen mindig könyörül, de megválasztja, mit ad, tudván, mi arany, s mi üresbab.
Nyíl se talál be a cél kellős közepébe.
Nem lehet egyszerre látni a dolgok kezdetét s végét.
Nem csak a gazdagoké a világ fénye, csodája.