Idézetek a vigaszról
Ha csak kis időre múlik el a baj, az is jobb, mint ha nem múlik el egyáltalán.
Még ha ez az élet nem is az, amit szeretnék, attól még igenis lehet értékes.
Hiszem, hogy ami nem öl meg, az egyszerűen csak furcsábbá tesz.
Megfoszthatnak a jövőnktől, megkeseríthetik a jelenünket, de a múltunkhoz nem nyúlhatnak.
Azt hiszem, amikor az ember meghal, sokkal nagyobb lesz, mert mindennek része lesz.
Mért nézel hátra már? A múltnak vége, látod, Már a szíved összetört, S mégis forog a föld. Sohase szabad megállni, Mert az élet mindig megy tovább. Elbújt a felhők közt a nap, De majd megint nevet rád.
Az idő és türelem felszárít minden könnyet, ami elhomályosítaná a szemed.
Valahogy csak lesz, mert úgy még sohasem volt, hogy sehogy sem lett volna.
Szerelmem! Földi utamat Bánatok tolongják körül (...) De lelkem mégis földerül, Mert rólad látok álmokat.
Ki nem vigasztal meg, mikor megbántottad az nem is szeret.
Lám, hiába ragaszkodunk foggal körömmel a magunk fájó, keserédes emlékeihez, annak az emlékéhez, aki itt hagyott minket - mi mégiscsak itt vagyunk, ebben a világban. Az élet pedig olyan, mint a dagály: először észre sem venni, hogy történik valami, aztán egy nap arra ébredünk, hogy mennyire lerombolták a hullámok a fájdalomból rakott partfalat.
Ha menni kell, magammal sokat vinnék, Az egész édes, megszokott világot.
Tudják, mi a véleményem a sírásról? Az, hogy egyeseknek igazán meg kellene tanulniuk. De ha egyszer megtanultuk, ha tudjuk, hogyan kell, akkor nincs is párja a sírásnak. Sajnálom azokat, akik nem ismerik a fortélyát, mert olyan ez, mint a fütyülés vagy a dalolás.
Milyen furcsa az igazság, itt a felhők alatt! Ha beszélsz róla, vagy hallgatsz, mindegy, ugyanúgy bántanak. De csinálják csak, a fény mindig sötétből fogan! Nem az én időmből megy el, mert nekem sohasem volt olyan.
A vereség mindig átmeneti.
Facebook
Pinterest