Anne Rice

Az egyetlen, amiben minden más halandóval osztozol, a halál.

Nem tudom boldoggá tenni, nem teszem boldoggá, és boldogtalansága nőttön-nő.

Mint medalionba zárt képek, oly közel van szívemhez megannyi emlék, de szörnyű képek ezek, egyetlen művész vagy fényképezőgép se örökítené meg soha.

Nincs más ellenségünk, csak a félelem.

A gonoszság nézőpont kérdése.

Egyre szólt a dal, amely bánatban fogant, amelyet bánatosan kell muzsikálni, és amelynek édessé vagy legendássá vagy mindkettővé kell magasztalnia a bánatot. A jelen visszahúzódott.

Mélyre áss, mélyre, én lelkem, hogy megtaláld a szívet - a vért, a forróságot, a szentélyt, a nyughelyet. Áss mélyre, mélyre a nyirkos földben, le egészen addig, ahol fekszenek ők, akiket szeretek.

A hegedű a maga nyelvén dalol, és hamis lesz tőle minden beszéd.

- Te a legkevésbé sem félsz hűnek lenni önmagadhoz? - Ha az igazság sem menthet meg akkor semmi sem fog.

Nincs olyan lélek, aki ne szeretne valamit, még akkor se, ha az csak egy emlék vagy eszme.

A nyelvnek a szinonimák kifogyhatatlan sokaságára van szüksége a szépséghez, ám a szem láthatja, amit a nyelv nem mondhat el.

Tudják, mi a véleményem a sírásról? Az, hogy egyeseknek igazán meg kellene tanulniuk. De ha egyszer megtanultuk, ha tudjuk, hogyan kell, akkor nincs is párja a sírásnak. Sajnálom azokat, akik nem ismerik a fortélyát, mert olyan ez, mint a fütyülés vagy a dalolás.

A félelem időnként figyelmeztetés. Olyan, mintha valaki a vállunkra tenné a kezét, és azt mondaná: ne menj tovább.

Ha öreg vagy és félsz, ha fáradt vagy és beteg, ha kezded gyanítani, hogy semmit sem ér az életed... nos, akkor álmodni kezdesz a vámpírral kötött alkuról. Akkor gondolsz arra, hogy nem is lehet olyan borzasztó a vámpírélet átka, cserébe a halhatatlanságért; akkor fontolgatod, hogy ha megkapnád az esélyt, tanúsíthatnád, merre fejlődik a világ. Fennkölt palástot húzol önző vágyaidra.