Idézetek a vigaszról
Legtöbbünk azért szeret, mert szüksége van erre, legtöbbünk azért vigasztal, mert szükségünk van a vigaszra.
Való igaz, hogy sötétben hamarabb rátalálunk a fényre, ezért ha nagy a bánatunk, a fény is közelebb van hozzánk.
Egy semmiségtől is megvigasztalódunk, mert egy semmiség is lesújt minket.
Ha romba dőlnek legszebb álmaid, reményeid el ne hagyjanak, Mert sokszor a romok fölött a legszebb virágok nyílnak.
Nem kell feltétlenül valamiben a legjobbnak lennünk a világon. Legjobb csak egyvalaki lehet, és sokan vagyunk. Ráadásul lehet, hogy végül a legjobb sem azt fogja csinálni, amiben ő a legjobb a világon.
Árnyék nélkül nem vesszük észre a fényt.
Sok sebet hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, melyek soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl a határokon.
Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget ér.
Az élet és a szerelem megy tovább.
Minden elmúlik, és helyet ad másnak: leggyötrőbb fájdalmainkat is feloldja az idő.
Bármily csalóka is a remény, mégis kellemes úton vezet el bennünket a tévedés birodalmába.
Hol vagyok otthon, Nem tudom, De ha fáradt leszek És elbukom, Simítsd le arcomról A rémálmok Ólomporát, Az éjjelt virraszd át!
Koncentrálj a munkádra, és el fogod felejteni egyéb bajaidat.
Nincs oly képtelenség, amit ne élnénk át természetesen, s utamon, máris tudom, ott leselkedik rám, mint valami kikerülhetetlen csapda, a boldogság. Hisz még ott, a kémények mellett is volt a kínok szünetében valami, ami a boldogsághoz hasonlított. Mindenki csak a viszontagságokról, a "borzalmakról" kérdez: holott az én számomra tán ez az élmény marad a legemlékezetesebb. Igen, erről kéne, a koncentrációs táborok boldogságáról beszélnem nékik legközelebb, ha majd kérdik. Ha ugyan kérdik. S hacsak magam is el nem felejtem.
A múltban is voltak boldog és szomorú emberek, ma is vannak, és a jövőben is lesznek. Ez így van rendjén. Nincs recept. Ez ettől boldog, a másik amattól. Talán azért vagyunk szomorúak, hogy várhassuk, elmúlik a szomorúság.