Idézetek a vigaszról
Minden karácsonykor megszólal a telefon, Tudom, te hívsz, enyhítsd bánatom.
Legvégül senki, Nevenincs leszek: ezer szemem sír, ezer meg nevet.
Az emberiség legősibb gyógymódja nem más, mint a gondosan megválasztott vigasztaló szavak.
A humor nem más, mint tragédia plusz idő.
Jobb felfedezni az életet és hibázni, mint biztonságban élni. Egy-egy hiba, amit elkövetünk, az ár, amit megfizetünk-egy teljes életért.
Azokkal időzöm, akik másszor voltak: Mit az élet megvon, megadják a holtak.
Ez nem a valóság, De úgysem hiszem el, ha látom. Mert a tegnap az enyém volt, És a holnapot is csak érted várom.
Pár dolgot meg akarok őrizni, amiben még hihetek. Különben sivárrá, értelmetlenné válik az élet.
A múlt is fájhat, de az én filozófiám szerint vagy elugrasz előle, vagy tanulsz belőle.
Láttam Drezda pusztulását. Láttam a várost előtte, aztán kijöttem az óvóhelyről, és láttam utána, és kétségtelen, hogy az egyik reakcióm a nevetés volt. Isten a megmondhatója, így próbál a lélek egy kicsit megkönnyebbülni.
Az emberi méltóságot sárba lehet taposni, meg lehet tépázni, könyörtelenül ki lehet gúnyolni, de elvenni csak akkor lehet, ha megadja magát.
Néha jobb egyedül lenni. Akkor senki nem bánthat.
A fájdalom csak ideiglenes. Eltarthat egy percig, egy óráig, egy napig vagy egy évig, de végül elmúlik, és valami más lép a helyébe. De ha az ember feladja, akkor örökké fog tartani.
Mindig boldogtalanabb és kiábrándultabbnak éreztem magam. Isten akarta így. Mintha csak azt mondta volna: "Ha ezt akarod, kapsz belőle még többet." Ezért elhalmozott az élet hiábavalóságaival. De valahányszor egy-egy meghívást lehetővé tett - amely emberileg teljesen kilátástalan volt -, ismételten azt bizonyította be előttem, hogy nincs semmi, amit nem tehetne meg értem.
Tudnom kell, kik azok a férfiak, asszonyok és gyerekek, akiknek hiányozni fogok. Mert szükségük van rám, jobban mint bármi másra a földön.