Idézetek a vigaszról
A kudarc kell. A siker elkényelmesít, de a kudarc megtanít megbocsátani, és megmutatja, hogy kik és mennyire fontosak az életünkben.
Mégiscsak az a legszebb dolog, ha egy régi barát újra visszatér és kezet ad, mint valamikor régen. Ez megvigasztalja a megszomorodott szívet, úgy érezzük, hogy mindent újra viszontláthatunk, amit valaha szerettünk.
Csüggedt pillanataiban kellett neki a könyv különös hatalma, amely mellesleg világrészek és évszázadok kapuit nyitotta tágra, mellesleg a humor mérhetetlen komolyságával és félisteni bátorságával állt az ember mellé, lényegében pedig nem jóakaratot és vigasztalást nyújtott, hanem erőt adott; szilárd, rádióaktív magja cselekvő szakadatlansággal sugározta a titkot: hogy az élet mégis nagyszabású dolog.
Csak az emlék élt bennem, a múlt egy tökéletes állapotban konzerválódott darabkája, egy színes ecsetvonás a szürke, sivár vásznon, ami az életünkből lett.
Elővettem a plüsspingvinemet, Sigmundot. Az utóbbi időben szinte mindig a gyalogcsőrössel osztom meg a párnám. Na ja, minden lánynak kell valami nagy és szőrös, szorongatási célzattal.
A Jóisten a piszkosszürke hétfői létben néha azért tesz engedményeket, ad vasárnapi naplementéket, ad hagymát és paprikát, badacsonyi kotyogó pintes üvegeket, ha van elég türelmesség bennünk, hogy meglássuk a csodát.
Régi pszichológiai tény, hogy a gödörben lévők és a telefonhívásokra várakozók azonnal erőre kapnak, mihelyst sorsukat egy még mélyebben lévő ismerősükével vetik össze.
Ha valaha az életben bánatos leszel, mindig menj ki egy közeli erdőbe és minden fában, minden bokorban, minden növényben és állatban érezni fogod Isten jóságát és mindenhatóságát.
Amikor minden összejön, és minden olyan borzasztó, összeharapom a fogam, és azt gondolom: igenis hercegnő vagyok, mégpedig tündérhercegnő, és aki tündér, annak semmi nem árthat és semmi se se fáj. Nem is képzeled, mennyivel könnyebb lesz a lelkem.
Ez a te életed, most zajlik. Nem várja meg, míg talpra állsz.
Szerelem sokadik látásra c. film
Lassanként megszeretem a titkolózást. Már-már ez az egyetlen dolog, amely ebbe a mai életünkbe némi rejtélyt és csodát lophat be. A legközönségesebb holmi is kedves, mihelyt eldugjuk.
A zene más. A zenének van értelme. Aznap éjjel világos, kiismerhető zenét hallott, tele ésszel, humorral, csendes sóvárgással, energiával és reménnyel. A világot sohasem lesz képes megérteni, de ezt a zenét mindig szeretni fogja. Csak hallgatta a muzsikát, Istennel az oldalán, és tudta, hogy otthonra talált.
Olyan jó néha angyalt lesni s angyalt lesve a csillagok közt Isten szekerét megkeresni. Ünneplőben elébe menni, mesék tavában megferedni s mesék tavában mélyen, mélyen ezt a világot elfeledni.
Ó, száradj fel csillogó könny, mi a katona arcát nedvesíted. Szerető gyerekeid meghallják, kikben vigaszod keresed. Együtt érző törődéssel karjuk köréd csúsznak, mert nem tudják elviselni, ha apjukat sírni látják.
Tudtad, hogy a csillagok mindig veled lesznek. Csak felnézel az égre, és már nem is vagy olyan magányos.
Facebook
Pinterest