Idézetek a vigaszról
Néha jót tesz, ha az ember kimond dolgokat. Még ha valaki másnak mondod is, általában magadnak magyarázol. A másik ember csak hangterelő lemezként funkcionál. Te beszéled ki magadból a problémáidat.
Ó, zene! Eszedbe jut egy dallam, hangtalanul eldúdolod magadban, hogy áthassa bensődet, hogy hatalmába kerítse minden erődet és mozdulatodat - és azokra a pillanatokra, amíg benned él, kioltson minden esetlegest, rosszat, durvát és szomorút a lelkedben, felcsendüljön benne a világ, és a nehezet könnyűvé, a dermedtet szárnyalóvá varázsolja!
A sors igazságtalan, az élet szeszélyes és kegyetlen, a természetben nem a jóság és az értelem uralkodik. A jóság és értelem ugyan létezik, de csakis bennünk, emberekben, akik egyébként a véletlenek játékszerei vagyunk. Mégis lehetünk erősebbek a természetnél és a sorsnál, ha csak egy-egy órára is: nagy szükségünkben közel kerülhetünk egymáshoz, megértő tekintetekkel találkozhatunk, szerethetjük egymást és vigaszt is nyújthatunk.
Végre rájöttem, hogy az ezerarcú szerelem erre is jó: csillapítja a fájdalmat, átoltja a szeretetet.
Az Összetört Szívre Való Jól Bevált Gyógymód (...): Szedjél E-vitamint, aludj sokat, igyál sok vizet, utazz el minél messzebb a szeretett személytől, meditálj, és szoktasd a szíved ahhoz a gondolathoz, hogy a sors akarta így.
Az embernek az elméje az utolsó menedéke.
Élet, édes, nagyszerű, felejthetetlen élet! Nem távozhatsz már tőlem. Magamban őrizlek. Sose gondoltam, sose reméltem, s íme, magamban viselem. Ott heverünk óriási tenyerén, és az élet futott, futott velünk, sokan nem érkeztünk meg sehova, minden elmúlt, mindennek vége. De valami megmaradt. Nem minden lábnyomot nő be a fű, nem illan el minden sóhaj. Én maradok. És ő is marad.
Mindig van valaki, aki pontosan arra vágyik, mint te.
Százféle módon ki lehet vezetni valakit az elme legsötétebb folyosóiról.
A szerelmen és a barátságon kívül az ember eddig még nemigen talált mást, amivel elviselhetővé tehető az élet, de adódnak helyzetek, melyekből csak egyedül képes kilábalni.
Ha szenvedést, háborút, rettegést vagy valamilyen különleges, emberfeletti kitartást lát az ember, mindig újraértékeli az életét. (...) Mindent ki lehet bírni. És tényleg, egyszer minden elmúlik.
Van valami, amit jó, ha nem felejtünk el, mikor a feje tetejére fordul a világ. Eljő a reggel és az élet megy tovább. Összeszedjük magunkat és elmegyünk vásárolni, újrakezdjük szerelmi életünket, vagy visszamegyünk dolgozni. Ne felejtsük el, hogy mindig minden jóra fordul.
Milyen jó érzés elmondani valakinek, ami a szívünkben fáj. Mintha levegő és napfény jutna a fülledt, dohos szívbe.
Az idő azért hoz gyógyulást a fájdalmakra és a viszályokra, mert az ember közben változik, többé nem ugyanaz a személyiség.
Arról se feledkezz meg, hogy minden szenvedésed és szívfájdalmad közepette is szépség vesz körül: a teremtett világ, a művészet, a zenétek és kultúrátok minden csodája, a nevetés és a szeretet, az elsuttogott remények és a hangos ünnepek, az új élet és az újjászületés, a megbékélés és a megbocsátás hangjai.
Facebook
Pinterest