Idézetek a vigaszról
A szeretet nem vigasz - a szeretet fény.
A gyermek védtelen kis teremtmény, akinek gondját viseljük, e gondoskodásért cserébe, nap mint nap mindazzal a szeretettel halmoz el minket, amit mástól nem kapunk meg.
Rossz idő van. Előfordul. Minden virág esőben nő a leggyorsabban.
Rendszerint könnyebb valakit vigasztalni, ha az ember maga is átélte a legmélyebb kétségbeesést.
Talán nincs is annyira nyomorúságos helyzet, amelyik ne hordozna magában valamiféle vigaszt.
- Emlékszem, régebben nem szeretted, ha néz valaki, miközben alszol. - Régebben csakugyan nem szerettem... de mostanában előfordul, hogy félek egyedül maradni. (...) Az ember attól fél, hogy nem tér többé vissza. - Igen... de az ember visszatér, és aztán elmúlik az egész. Nézz rám! Az ember mindig visszatér... még ha nem is mindig ugyanoda.
Az orvosnak az a kötelessége, hogy a beteg segítségére siessen és meggyőzze, hogy fél lábbal is ragaszkodni kell az élethez. Hogy a rokkant lehet boldog, a halott soha.
A múlt le van zárva, nem lehet megváltoztatni, egyetlen haszna, hogy olykor tanulhatunk belőle.
A könnyek megtisztítják a szemet Isten kegyelmének meglátásra.
Minél nehezebb a megterhelésed, annál több az érdemed az örök életre.
Néha Isten azért állít próbák elé, hogy felkészítsen valamire.
Vidulj, gyászos elme! megújul a világ, S előbb, mint e század végső pontjára hág.
Ha a fecske levert fészkét ismét újra és újra tudja rakni, s legföljebb az üldözésen okulva más eresz alatt keres védelmet, rommá dőlt életterve vagy vesztett vagyona mellett miért csüggedne el éppen az ember, ki egyedül bír értelemmel, s egyedül hisz a gondviselésben?
Nagy szenvedést átélt ember új szívet kap Istentől.
Bár az indokolt és valódi fájdalom nem múlik el egy csapásra, amennyiben ismerőseinkkel beszélünk róla, a folyamat maga mégis enyhítőleg hat a rosszkedv bizonyos fajtájára. Ezek közül az egyik (...) - az a fajta bántalom, amely a folyóhoz hasonlóan sekélyebbé válik, ha szélesítjük a medrét.
Facebook
Pinterest