Idézetek a vigaszról
A hűvös, ködös reggel sok régi emléket hagyott felszínre törni. (...) A part kavicsos volt és apró sárga virágok díszítették. A sziget oldalát hatalmas kőtömbök védték az olykor háborgó, viharos óceán haragjától. A víz felszínén fehér csipkeként fodrozódott az ezernyi, tajtékzó hullám. Az óceán a végtelen messzeségben szinte összefolyni látszott a sűrű, szürke ködtömeggel. Sirályok hada vitorlázott a viharos szélben vagy épp hallatta hangját a víztől fénylő kőtömbök valamelyikén. A látvány magáért beszélt. Minden megszűnt létezni, minden rossz, amely valaha történt. A tajtékzó hullámár lassan tovasodorta őket.
Az idő begyógyítja a sebeket. Sose hidd, ha ilyesmit mondanak neked, nem igaz, csak azért mondogatják, hogy vigasztaljanak. Időnként persze tényleg úgy tűnik, mintha az idő gyógyulást hozna, de ez csak önáltatás, hamis látszat. Az idő láthatatlanul dolgozik, mint egy földalatti fúrógép: egyre csak fúr, üregeket váj, a lyukakból feneketlen mélységeket, szakadékokat csinál.
Földre szálló angyalod, ki új csodákkal tér hozzád, láthatod, én nem vagyok. De lángot én is gyújthatok, hogy bánatodnak égboltján felragyogjon csillagod.
Az igazi jó barátok, akiket a szívük hoz hozzám látogatóba, azok a legjobb orvosok!
Jó az, ha mindent, ahogy van, Úgy el tudsz fogadni! A baj mindig múló állapot - Nem kell folyton keresni! Ha fejjel vagy a homokban, Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap, Hogy milyen kék az ég.
Változunk, és felejtünk. Amibe ma belehalsz, holnap már nem fáj.
Bármennyire hiszed, hogy egyedül küzdesz az elemekkel, hogy senki sem szeret, és mindenki tökéletesen leszar, (...) hidd el nekem, pont az ellenkezője igaz.
Mosolyokból élek, azokból, amiket kapok, kedvességből, amivel felém fordulnak, ölelésekből, (...) - amikbe néha belehalok, de viszem magammal.
El sem tudom mondani, milyen hálás vagyok a mi kis végtelenségünkért. A világért se cserélném el. Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte.
Ne rettegj, ha foggal fenyeget gonosz vád, mert én átmosolygom jókedvemet hozzád!
Az irodalom mindenképpen segít, akár magam művelem (ha lehetek ilyen öntelt), akár csak élvezem. És ma egész nap írtam és olvastam. De még a könyvesboltban is olyan jó volt, azok a szagok... van egy hosszú listám, milyen könyveket szeretnék a közeljövőben megvenni. A könyvek a barátaim. Bennük bízhatom, eddig még kivétel nélkül mindig segítettek, megvigasztaltak, elringattak.
Félre minden csalódás és búbánat! Mit búsuljak az embereken, ha ott vannak a sziklák, a hegyek! Ó, milyen gyönyörű órákat töltünk majd köztük! S ha visszatérünk, nem leszünk úgy, mint sok utazó, aki semmiről sem tud pontosan beszámolni. Mi majd tudjuk, hol voltunk, emlékezünk mindenre, amit láttunk. A tavak, hegyek és folyók nem zavarodnak össze képzeletünkben, s ha le akarunk írni valamely tájat, nem kezdünk bevezetőül azon civakodni, merre is fekszik. Kitörő lelkes dicséretünk nem lesz olyan kibírhatatlan, mint a legtöbb természetrajongóé.
Amikor valaki elég szerencsés, hogy egy történetben éljen, egy képzeletteli világban, ennek a világnak fájdalmai eltűnnek.
Egy csata elvesztése vagy bárminek az elvesztése, amit a tulajdonunknak vélünk, szomorú pillanatokat okoz. De amikor elmúlnak ezek a pillanatok, felfedezzük magunkban az ismeretlen erőt, amely meglep minket és tiszteletet ébreszt önmagunk iránt.
Az elme mindig szolgál valami vigaszdíjjal. Nehéz olyan állapotot találni, amely ne lenne valamilyen tekintetben kifizetődő.
Facebook
Pinterest